Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ha feledésbe esne Ki visszasírja volt eszméjét szirmokat ejt könnyedén sziporkázó fények között csorba tövist ültet szívén . Vad viharos szépséggel színes álmokat ül közönyén s halk dallamok zsongásával arany szókat sző ébresztőn. Ki siratja röpke mámorát suttogó csendben él vad szelek tekerednek rá sóhajjal gyöngyöznek cseppé . A lángokkal kigyúlt arcon és szemek szögletén öntudatlan repdeső lázak égetik halványuló bőrét. Kinek csillog mindig szeme s ajkáról árad a beszéd tudatosan élménnyel él , szivéböl árad édes melegség. Vágy és remény gyönyörén zsibbadt karok elevenednek melegség rázza meg testét s vágyát nem sepri el feledés . {W.B.}

Menekülés Nem érzi hogy nem szereted boldogan fekszik melletted megremegsz ha hozzád érve keze ráesik testedre libabőrös lesz tested mellkasodban szorul szíved . Rég nem szereted ezt az embert ágyból kikelsz de álom kerülget. Valamikor láng és vágy lengett tele volt az életed csak tested akarta lelked nem bírta , így ölelésed hideg lett , menekülsz tőle egyre. Egyszer mindig nyílnak szemek gondolsz tévelygésedre , megcsalt férjedre s a hazug ölelésekre a titkos szeretődre, ki befészkelte magát lelkedbe s mosoly fut át szemeden , ablakot nyitsz a sötétben , érzed ahogy szellő lebben szívedben ülepszik a béke s visszafekszel melléje , de nem szenten , őrá gondolsz ki vár téged holnap éjjel , forró ölelésével. . [W.B.]