Ha feledésbe esne

Ha feledésbe esne

Ki visszasírja volt eszméjét
szirmokat ejt könnyedén
sziporkázó fények között
csorba tövist ültet szívén .

Vad viharos szépséggel
színes álmokat ül közönyén
s halk dallamok zsongásával
arany szókat sző ébresztőn.

Ki siratja röpke mámorát
suttogó csendben él
vad szelek tekerednek rá
sóhajjal gyöngyöznek cseppé .

A lángokkal kigyúlt arcon
és szemek szögletén
öntudatlan repdeső lázak
égetik halványuló bőrét.

Kinek csillog mindig szeme
s ajkáról árad a beszéd
tudatosan élménnyel él ,
szivéböl árad édes melegség.

Vágy és remény gyönyörén
zsibbadt karok elevenednek
melegség rázza meg testét
s vágyát nem sepri el feledés . {W.B.}