Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Láttam embereket szív vérével írni láttam felhőket, pusztulásig sírni, láttam csillagokat egymagukban élni villámlástól láttam,pillanatig élni.   Szív vérrel írni,fellegmódra élni, csillagal, villámmal helyet cserélni vajon miért nem tudok?   Miért tévedtem be értelmetlen tömegbe süket füllel futok. S hova nem akarnám-épp nem akarnám, mindig oda jutok? 

 Kora reggeltől alkonyokig lángolt - akkor is ilyen szédületes nyár volt. El úgy mentem, hogy vérig fájtam, sírtam, s a lelkemet a kis falura bíztam Mozdulatlan úgy feküdtem a napon - és harmadnap - gázoltam a patakon!... És láttam, hogy a hegyek csuda kékek - férfi-szemek nincsenek olyan szépek És hogy a víz a Nap-aranytól sűrű, és fényesebb, mint a karikagyűrű!... És hogy az erdő suttogása tiszta: amit kimond, azt nem hazudja vissza. És hogy eddig úgy ténferegtem: vakon - És a szivem nőni kezdett a napon...

 Mondd,  tudsz-e  szenvedni Van-e  könnyed  annyi És  olyan  forró ,Mint  az  enyém  ? Volt-e  bánatod   s  emléked ,Mitől  keserűre  csügged  a csókod .Mely  kisért  és  gyötör ,Mint  gyereket  az  éjjeli  rém  ? Van-e  mosolyod  még   ?Örülsz-e,  ha  látod  a   táncoló  napsugárt ,Am int  aranyszeplővel  hímzi  a  zöld  levelet? S   az  esti  csillagfényt,   ha  nézed El  tudsz-e  merengni  egy  dal  halk  ezüstszavára   ?S   egy  virág  illatára  lecsukódik-e  a  szemed   ?Mondd,   a  két  kezed  lágyan  simogató   ?Ha  fejemre  teszed,   elzsongitod,   clcsititod A z  én  fáradtan  szomorú  szivemet  ? És maradt-e  vágyad ? Forró-e  a  csókod ?Szelíden,  bízón,   hittel  tudsz-e  öleim S   ha  kell,   csóktól,  mámortól  menten  is, Hosszan  csak  az  én  szemembe  nézni ? És  mondd.  .  .  .  Oh  mennyi  kérdés  f á j   még .Ezer  és  még  annál  is  több :A z  egy,   az  örök,   az  első .De  jaj,   én  már  szeretlek És  minden  kérdés,  kétség, Már  késő,   már  k é s ő 

 Sors felett az ég csak légi homlok Hova a szív álmait meneszti, mert fél,hogy őket is magával veszti ha napja már teltre s nyomtalanra bomlott.   E drága bolt csak végítéletnek nyomdok egy tévedt fénynek édes kénye festi, de tengerfénynek édes éje szétrepeszti s az ég, ,még az ég is összeomlott.    Nincs végtelen,csak féktelen konokság! Tagadja sújtó semmisége poklát s egy érthetetlen szem értelmetlen méri.   Se fül,se orr,se nyelv,kéz fel nem éri a végtelent, az elmúlást regéli, mely mindörökre égő csillagot lát.                                

 Gyönyörű  gyömbér  gyökér  Szívben  terem,  ajakig  ér  Ajkon  terem,  szívbe  nyit  Gondolkozz  csak  egy  kicsit   Ki  lehetek?  Ha  kiejtesz  Többet  tettél  mint  mit  sejtesz  Vagyok  dalos  kalitka  Képeskönyv  meg  muzsika.  Pergő  orsó,  cimbalom  aranybanya,  szélmalom  Kilincs-bilincs  drága  kincs  Szerem  nincs  se  számom  nincs.  Mindenekké  én  válók  Mindenkit  megtalálok. Ki  lehetek?  ha idezel,feneketlen  kútba  nézel. Ha  lefektetsz  fehér  ágyra  Megfelelek  távol  vágyra  Csengő  utam  illő  pára  Mégis  vagyok  múltak  vára.  Oldó  szerző,  szerződő  Veszejtő  és  megőrző,  Keltegető  igéző,senki sebet nem erzo  Semmit  be  nem  tetőző, együttvérző