Sors felett

 Sors felett az ég csak légi homlok

Hova a szív álmait meneszti,

mert fél,hogy őket is magával veszti

ha napja már teltre s nyomtalanra bomlott.

 

E drága bolt csak végítéletnek nyomdok

egy tévedt fénynek édes kénye festi,

de tengerfénynek édes éje szétrepeszti

s az ég, ,még az ég is összeomlott. 

 

Nincs végtelen,csak féktelen konokság!

Tagadja sújtó semmisége poklát

s egy érthetetlen szem értelmetlen méri.

 

Se fül,se orr,se nyelv,kéz fel nem éri

a végtelent, az elmúlást regéli,

mely mindörökre égő csillagot lát.