Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Oly rég volt ,hogy ismertelek Sorsomba fordult be kereked, Szomorú voltam és  magányos Te másképp láttad az álomképet.. Kis "nippem""hangzott becenevem S zememből könnyek  peregtek le Markáns kezed úgy ragadott vállon mint aki  megcsókolna százszor ott helyben ahol találkoztunk. Ahol magabiztosan nézett  szemed fentr ő l le alázattal ,  míg  szemem  könnyben  ázott , a boldogságtól. A legjobban azt szerettem benned amikor kezed lágyan vállamra tetted, kül ö nben ez gyakori szokásod  lett a további pillanatok édes jelében.  Ugye Te voltál ,ki menni akartál búsan mert hívott a szolgalatod,  oda  ahova azután gyakran futottam  még akkor is ,ha nem volt semmi  mondanivalóm ,míg Te ijedt arccal  néztél. Baj van?  kincsem,?majd  f ö lényesen hirtelen másfelé néztél hogy ne lássam  szemüveged, mely gyakran homályba fénylett, ha együtt voltunk, úgy semmi okból vajon érezted ,hogy boldogok vagyunk vag...

Kedves kék szemű  volt  nagymamám emlékszem  barackfa állt az udvarán, melyről már sok barackot lopott az idő vén volt a fa is, vén volt akárcsak ő. Ott lakott az erdő mellet délcegen hogyha köszöntötték, kissé félszegen köszönt vissza s blúza széle fennakadt, fenn  mint ágak közé dobott patyolat. Régen szakácsnő  volt s a többi között megszokta hogy  mindenki előre köszönt és ötven év múlva is zavarba jött, ha elsőnek köszönt mások előtt. Míg élt apám s testvérem is énvelem gyakran látogattuk meg a kedvest, köszönjetek szépen  súgta az apám s mi kezet csókoltunk neki tétován. Mi bizony nem sokat törődtünk vele, de most tudom: az volt elégtétele, az utolsó, a legnagyobb üzenet hogy a szakácsból  is úrinő lehetett. Szél jelöl a kicsiny felhőnek irányt, iránta is úgy érzek mint szél iránt, mely olyan tájra kergetett engemet, ahol  a szakács is úr s benne a  szeretet.[W.B.]