Mindhiába
Bolyongtam benned kettős sötétben esti meleg nyárban,jéghideg télben, szorítottam szíved puha kezeimmel de minden hideg lett közted és köztem. Már fény sem vibrál annyira szemedben csak csend uralkodik a meztelen időben farkasszemet nézek dobogó szíveddel egyenletes lüktetése áramlik testedben. Csak nézem ereidet, mint véres sebeket nézem ahogy véred elmossa testemet két lélegzet között ringok megrémülvén nem tudom kacagjak vagy sírnom kellene. Ami enyém volt, az sem volt enyémből elemésztette a tűz ,mint nap a mezőt a szívedben igék nélkül hiába körözök minden, elriasztó holmi múltba öltözött.[WILHELEM]