a A vilag zaja
S most, hogy a föld egy csatatér8 műi'jók jaja véget nem ér, Magam sem tudom, mi lehet ,Ügy fojtja egy kéz szívemet. Oly csüggedő, oly hallgatag, Nem foly belőle dalpatak. Pedig hcmy most a szenvedő8 a föld sötét, nagy temető. A malom is, völgy oldalán, Addig zakatol, jár csupán, Amíg egyetlen friss patak Szelid vizével hajtja csak. De hirtelen, ha rászakad Pusztító tenger-áradat, Eláll egyszerre a malom, Akár csak az én kis dalom.