a A vilag zaja

 S  most,  hogy  a  föld  egy  csatatér8

  műi'jók  jaja  véget  nem  ér,

Magam  sem  tudom,  mi  lehet

,Ügy  fojtja  egy  kéz  szívemet.

Oly  csüggedő,  oly  hallgatag,

Nem  foly  belőle  dalpatak.

Pedig  hcmy  most  a  szenvedő8

  a  föld  sötét,  nagy  temető.

A  malom  is,  völgy  oldalán,

Addig  zakatol,  jár  csupán,

Amíg  egyetlen  friss  patak

Szelid  vizével  hajtja  csak.

De  hirtelen,  ha  rászakad

Pusztító  tenger-áradat,

Eláll  egyszerre  a  malom,

Akár  csak  az  én  kis  dalom.