Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Lehet felborzolódott kedvvel meghibbant Világon kesergek, hol jogaink láncostól kitépve tömötten a fulladásig lihegnek. Magunkat tiporjuk önfeledten sóhajtunk vággyal istenekhez, becsukott ajtók vas kereszttel villanydrótok égnek szentelten. Mikor a fák is halva születnek árnyak lesnek minden keservet füvek pusztulnak alvadt vértől, s az élő csak holt embriót szül. Valahol megbomlott a zaj süketen igénytelen, szürke vizek medre hullámzik bátran győzedelmesen mocskos hálójában lábak,kezek. S ha évszázadokon át rendre tipeg az idő ,zajokban megkeseredetten erő jó útra térit bizalmas kellékeivel, míg felzúg a megszabadító zene. Ami a zavart visszatartja egy időre, itt -ott hasonulnunk kell merészen közös érdek kell szülje elismeréssel hogy a halálnak ne legyen fegyvere . .[W.B.

Szellemek a szívben, de a szemen tisztaság világosság - merre lehet keresni, szöges drótos, lakásom hogy megszűnjön e fojtó alkalom. Ki vetett fekete hálót felettem miért csak kalitka védi testemet? Asszonyi fészek fajdalmán születtem, gyermekként tündérkert nevelt fel. Az ég és a tündérkert elhagyott, ha kérdezek türelmetlen válaszok egyre ritkábban hidegebben néznek kiábrándítóan nézik szenvedésem. De jó volna ha visszamehetnék rozoga testemet ne kalitka kerítse boldogság ölébe nyeregbe kapva gyógyítsanak újra emberi módra. Csak titkos sötétség, csodátlan rések mindenhol hang nélküliek, egyforma sötét, sarjadó sötétség terméketlenül bolyong a semmiben..

Fulladás- sóhaj, keserves ájulat vékony penge él recsegtet bordát a vér alvadt a hörgés átsuhant mocsok bűzlik, jelzi fontosságukat. Bársony csók kering fehér ajkamon kalász sárga fészek dala alkalom hullámos álmok pehely biztatáson fény surran az éjben, betakargatom. Fulladás a bársony pillanaton, piros csókot szél ringat csontajkon s fény surran ,a megrepedt ablakon. Sem én se te -minden csak alkalom szél-csíkok közt roskadva s könnyedén botolnak és táncolnak lépteink.[W.B.]