Izabella es Jani a bogár---WILHELEM
Április végén reggel ,Izabella sietett szendvicset készíteni ,iskolába készülődött .
"Ezentúl , nekem senki más ne mondjon semmit, hagyjon engem a gonoszságukkal ..." hogy nem hoztál za kaját, vagy nincs mit? - Izabella felsóhajtott, és kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját.
- Azt hittem, nem ébredsz fel ...szólalt mellette egy hang.
Izabella gyorsan felkapcsolta a villanyt ,hogy lássa ki beszél mellette és nem látja.
- Nos, gyerünk, ne legyél olyan félős . Én vagyok ... ismersz engem, de zavarba jöttem, hogy bemutatkozzam. A nevem Jani. Ha, ha, ha.
--Hhhh ... te egy bogár vagy.- de papucsom ,hol a papucsom , megint itt vagy ...? - kiáltotta Izabella
-Hogy csapjalak meg te haszontalan bogár!.még be is mutatkozik -nahát csodálkozott Izabella.
Na ... Nem tudom, miért csinálod ezt a nagy lármát. Nem tettem semmit, és én vicceltem, hogy boldogítsam a napodat. De, te nem tudom milyen vagy nincs lelked ... mindent, amit nem szeretsz pusztítani akarsz ?.
- Gyorsan, ,a papucs mást nem tudsz ?- ,akkor inkább elhagylak téged, és mégis szép napot kívánok, sok örömmel.
Én ... sajnálom - mondta Izabella, de a bogár eltűnt. Keresd meg ha lehet ,de mivel sietett az iskolába ,abba hagyta a keresést.. Mi nem tetszett neki ? . . Becsomagolta szendvicsét egy szalvétába, gyorsan öltözött ,az egyenruháját felvette , felkapta táskáját, és elment. Az ajkát körülvevő mosoly meglehetősen szomorú volt, de ott volt:
"A nevem Jani." ... kinek képzeli magát és még van humora is ...
Az iskolába vezető sikátorban a fehér színű, rózsaszín-kék és alig észrevehető fényes páncéljukban öltözött fák menedéket adtak azoknak a madaraknak, amelyek örömmel töltik be az emberek fülét, akik szeretik a zenét. Az áprilisi tavasz a levegőben érezteti már magát. Egyszer csak megjelenik egy darázs. Olyan furcsa ... nem olyanok, mint a rovarok. Ezek kövérek és szőrősek is -ha, ha, ha
– Hova sietsz oly nagyon-kérdezte a darázs ?
-Az iskolába nem akarom, hogy elkéssek.
-Láttad ma Janit kérdezte a szoros darázs ?
-Allj csak meg -honnan tudsz Janiról
- Eee ... ez egy régi történet, nem hiszem, hogy van időd hogy nagy részletességgel mondjam meg neked. Tegnap nagyon ideges volt, hogy néhány napig nem evett.
-Akkor ma láttad őt?
- Ahhh ... ez a szegény bogár - mondta Isabela halkan..
- Igen, ma láttam, és a papucsomal fenyegettem. Félek a konyhai bogaraktól. Plusz, nem igazán léteztek a konyhában.
- Keressük meg a parkban, és találjunk megoldást. Van valami megoldás, igaz? Ahh ... ne felejtsük el. Brus vagyok. Ezt azért mondom ,ha esetleg Jani kérdezne valamit rólam- ha, ha, ha de a darázs ért jobbra és eltűnt egy bokorban.
- Tévedtem. Végül is állatok, olyan kicsik, csúnyák , ártatlanok. Azok is élnek a Földön, különben Isten nem vesztett el időt a teremtésükkel. Mit fizet, hogy morzsát dobjak a padlóra. Igen ... igaza van, egy ujját adod nekik, és mindannyiótok kezét. Holnap, holnap, felébredek az egész János családdal a fejemen ... Fujj!.
- Elviszem az udvarra, ha Janit újra megtalálom, és délben megetetem - gondolta Izabella idegesen.
-Hé ,miken gondolkozol-kérdezte a padtársa aki utol érte.
Ő volt az iskolai társa Marika , olyan vidám mindig és virgonc mintha forró chilit enne minden reggel. Gyakran Izabella belefárad a Mari virgoncságába.
-- Szia ! Egy kis barátomra gondoltam aki , aki az első órában reggel, annyira ismerős volt az asztalon - mosolygott Izabella.
Befejeződtek az órák . Isabela szívesen megy majd haza. Olyan bűnösnek érezte magát Janival szemben úgy tűnik, sokkal okosabb volt a bogár. - intelligens ... Isten ... mindenkinek életet adott valami kellemes is kell legyen az életükben-még szerencse hogy nem csapta agyon .
Megnéztem, milyen vastag, vastag szárnyai voltak Janinak mintha frakkban lenne. És a bámulatos Brus dongó kaki- sárga ruhában volt. Milyen szívünk van ... miért nem fogadhatjuk el és nem tudunk játszani az Univerzum minden lényével? Végül a Káli kígyó a dzsungel könyvből annyira szimpatikus és barátságos volt. Remélem, hogy megtalálom Janit és bocsánatot kérek - gondolta a hősnőnk.
Amikor meghallotta az utolsó csengőt gyorsan összegyűjtötte könyveit és füzeteit átölelte a barát nőjét, és az ajtón kirohant Minden társa őt figyelte ,mert nem szokott olyan gyorsan hazafutni.
- Soha nem volt olyan sietős-mondták a barát női.
„Mindig jó volt mindannyiukhoz.”
- Ma furcsa viselkedése volt. Az iskola előtti sikátorban Isabela másképp látta a rovarok csoportját: néhány katicabogár, néhány piros szárnyakkal, mások sárga szárnyakkal ... két-három szöcske, egy szitakötő és két ismeretlen bogár akik várták.
Nem tudjuk, mi van Jani-val.
- Nem kaptuk meg sehol
- Elkísérhetjük Önt a házba?
Nem akarunk zavarni . Várunk rád - mondta félénk Brus, a barátságos darázs.
- Igen, kövess engem-szólt Izabella
- Elkísérhetjük Önt a házba?
Mindannyian az utcán Isabelt tündérnek tekintették az emberek. Megdöbbentek, hogy a rovarok amalgámját látják, és így egy szép és bájos lányt is elkísérnek.. Otthon egyenesen a konyha felé indult.
- Jani , kérlek bocsáss meg nekem, hogy rosszul viselkedtem ma reggel. Kérdezz meg mindenkinek, hogy reggel nem vagyok barátságos és vicces. Nem szeretek korán kelni ... Nem szeretem a reggeli programot. Kérlek, bocsáss meg nekem, és mégis nagy meglepetés vár, ha kiszállsz, onnan ahova elbújtál.
Jani , félénken és gyáván remegéssel jött ki egy kis lyukból a radiátor csövei mögül.
- Hé, hí! Milyen megkönnyebbül és számomra ... nézd meg: - és azt mondva, hogy Isabela az ablakhoz fordította a kezét, ahol János barátait várták - ez az a meglepetés, amiről beszéltem.
Kedvesen Jani kinyította a fekete, fényes szárnyait, mintha a legdrágább krémmel lettek volna csiszolva, és elkezdett repülni feléjük.
- Ne menj el így, van valami neked - mondta Izabella, és eléje tett neki néhány kenyér morzsát.
- Oauu ... milyen nagy ünnep - mondta vidáman Jani.
Isabela integetett a kezével új barátainak.
Remélem, nem fogsz rám haragudni és meglátogatsz, vagy barátságos s üdvözölsz, amikor meglátsz, kérlek téged sokat! Bocsáss meg a gonoszságomért! "Milyen szép a világ, mikor megtanuljuk élvezni az ilyen csodákat?"- mi mikor néztünk szeretettel és csodálattal egy rovarra?Fáradt méhre vagy szorgos hangyára?
Isten azért teremtett virágokat és rovarokat, felhőket és esőt, szülőket és gyermekeiket, hogy szoros kapcsolatban legyenek egymással
-
"Ezentúl , nekem senki más ne mondjon semmit, hagyjon engem a gonoszságukkal ..." hogy nem hoztál za kaját, vagy nincs mit? - Izabella felsóhajtott, és kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját.
- Azt hittem, nem ébredsz fel ...szólalt mellette egy hang.
Izabella gyorsan felkapcsolta a villanyt ,hogy lássa ki beszél mellette és nem látja.
- Nos, gyerünk, ne legyél olyan félős . Én vagyok ... ismersz engem, de zavarba jöttem, hogy bemutatkozzam. A nevem Jani. Ha, ha, ha.
--Hhhh ... te egy bogár vagy.- de papucsom ,hol a papucsom , megint itt vagy ...? - kiáltotta Izabella
-Hogy csapjalak meg te haszontalan bogár!.még be is mutatkozik -nahát csodálkozott Izabella.
Na ... Nem tudom, miért csinálod ezt a nagy lármát. Nem tettem semmit, és én vicceltem, hogy boldogítsam a napodat. De, te nem tudom milyen vagy nincs lelked ... mindent, amit nem szeretsz pusztítani akarsz ?.
- Gyorsan, ,a papucs mást nem tudsz ?- ,akkor inkább elhagylak téged, és mégis szép napot kívánok, sok örömmel.
Én ... sajnálom - mondta Izabella, de a bogár eltűnt. Keresd meg ha lehet ,de mivel sietett az iskolába ,abba hagyta a keresést.. Mi nem tetszett neki ? . . Becsomagolta szendvicsét egy szalvétába, gyorsan öltözött ,az egyenruháját felvette , felkapta táskáját, és elment. Az ajkát körülvevő mosoly meglehetősen szomorú volt, de ott volt:
"A nevem Jani." ... kinek képzeli magát és még van humora is ...
Az iskolába vezető sikátorban a fehér színű, rózsaszín-kék és alig észrevehető fényes páncéljukban öltözött fák menedéket adtak azoknak a madaraknak, amelyek örömmel töltik be az emberek fülét, akik szeretik a zenét. Az áprilisi tavasz a levegőben érezteti már magát. Egyszer csak megjelenik egy darázs. Olyan furcsa ... nem olyanok, mint a rovarok. Ezek kövérek és szőrősek is -ha, ha, ha
– Hova sietsz oly nagyon-kérdezte a darázs ?
-Az iskolába nem akarom, hogy elkéssek.
-Láttad ma Janit kérdezte a szoros darázs ?
-Allj csak meg -honnan tudsz Janiról
- Eee ... ez egy régi történet, nem hiszem, hogy van időd hogy nagy részletességgel mondjam meg neked. Tegnap nagyon ideges volt, hogy néhány napig nem evett.
-Akkor ma láttad őt?
- Ahhh ... ez a szegény bogár - mondta Isabela halkan..
- Igen, ma láttam, és a papucsomal fenyegettem. Félek a konyhai bogaraktól. Plusz, nem igazán léteztek a konyhában.
- Keressük meg a parkban, és találjunk megoldást. Van valami megoldás, igaz? Ahh ... ne felejtsük el. Brus vagyok. Ezt azért mondom ,ha esetleg Jani kérdezne valamit rólam- ha, ha, ha de a darázs ért jobbra és eltűnt egy bokorban.
- Tévedtem. Végül is állatok, olyan kicsik, csúnyák , ártatlanok. Azok is élnek a Földön, különben Isten nem vesztett el időt a teremtésükkel. Mit fizet, hogy morzsát dobjak a padlóra. Igen ... igaza van, egy ujját adod nekik, és mindannyiótok kezét. Holnap, holnap, felébredek az egész János családdal a fejemen ... Fujj!.
- Elviszem az udvarra, ha Janit újra megtalálom, és délben megetetem - gondolta Izabella idegesen.
-Hé ,miken gondolkozol-kérdezte a padtársa aki utol érte.
Ő volt az iskolai társa Marika , olyan vidám mindig és virgonc mintha forró chilit enne minden reggel. Gyakran Izabella belefárad a Mari virgoncságába.
-- Szia ! Egy kis barátomra gondoltam aki , aki az első órában reggel, annyira ismerős volt az asztalon - mosolygott Izabella.
Befejeződtek az órák . Isabela szívesen megy majd haza. Olyan bűnösnek érezte magát Janival szemben úgy tűnik, sokkal okosabb volt a bogár. - intelligens ... Isten ... mindenkinek életet adott valami kellemes is kell legyen az életükben-még szerencse hogy nem csapta agyon .
Megnéztem, milyen vastag, vastag szárnyai voltak Janinak mintha frakkban lenne. És a bámulatos Brus dongó kaki- sárga ruhában volt. Milyen szívünk van ... miért nem fogadhatjuk el és nem tudunk játszani az Univerzum minden lényével? Végül a Káli kígyó a dzsungel könyvből annyira szimpatikus és barátságos volt. Remélem, hogy megtalálom Janit és bocsánatot kérek - gondolta a hősnőnk.
Amikor meghallotta az utolsó csengőt gyorsan összegyűjtötte könyveit és füzeteit átölelte a barát nőjét, és az ajtón kirohant Minden társa őt figyelte ,mert nem szokott olyan gyorsan hazafutni.
- Soha nem volt olyan sietős-mondták a barát női.
„Mindig jó volt mindannyiukhoz.”
- Ma furcsa viselkedése volt. Az iskola előtti sikátorban Isabela másképp látta a rovarok csoportját: néhány katicabogár, néhány piros szárnyakkal, mások sárga szárnyakkal ... két-három szöcske, egy szitakötő és két ismeretlen bogár akik várták.
Nem tudjuk, mi van Jani-val.
- Nem kaptuk meg sehol
- Elkísérhetjük Önt a házba?
Nem akarunk zavarni . Várunk rád - mondta félénk Brus, a barátságos darázs.
- Igen, kövess engem-szólt Izabella
- Elkísérhetjük Önt a házba?
Mindannyian az utcán Isabelt tündérnek tekintették az emberek. Megdöbbentek, hogy a rovarok amalgámját látják, és így egy szép és bájos lányt is elkísérnek.. Otthon egyenesen a konyha felé indult.
- Jani , kérlek bocsáss meg nekem, hogy rosszul viselkedtem ma reggel. Kérdezz meg mindenkinek, hogy reggel nem vagyok barátságos és vicces. Nem szeretek korán kelni ... Nem szeretem a reggeli programot. Kérlek, bocsáss meg nekem, és mégis nagy meglepetés vár, ha kiszállsz, onnan ahova elbújtál.
Jani , félénken és gyáván remegéssel jött ki egy kis lyukból a radiátor csövei mögül.
- Hé, hí! Milyen megkönnyebbül és számomra ... nézd meg: - és azt mondva, hogy Isabela az ablakhoz fordította a kezét, ahol János barátait várták - ez az a meglepetés, amiről beszéltem.
Kedvesen Jani kinyította a fekete, fényes szárnyait, mintha a legdrágább krémmel lettek volna csiszolva, és elkezdett repülni feléjük.
- Ne menj el így, van valami neked - mondta Izabella, és eléje tett neki néhány kenyér morzsát.
- Oauu ... milyen nagy ünnep - mondta vidáman Jani.
Isabela integetett a kezével új barátainak.
Remélem, nem fogsz rám haragudni és meglátogatsz, vagy barátságos s üdvözölsz, amikor meglátsz, kérlek téged sokat! Bocsáss meg a gonoszságomért! "Milyen szép a világ, mikor megtanuljuk élvezni az ilyen csodákat?"- mi mikor néztünk szeretettel és csodálattal egy rovarra?Fáradt méhre vagy szorgos hangyára?
Isten azért teremtett virágokat és rovarokat, felhőket és esőt, szülőket és gyermekeiket, hogy szoros kapcsolatban legyenek egymással
-
Megjegyzések