Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Igen, most ebben a pillanatban talán sikerülni fog. A maga valójában megmutatni az arcot és a szemen át a lelket és a gondolatokat. Ha ugyan van lélek és vannak gondolatok.A fenyképezhez sietett egy igazolvany kepert.  Negyven éves, konok férfi-arc bajusszal, a negyven esztendő A fényképesz igyekezett vidam arcot megorokiteni a negyveneves ferfi minden ránc kellékével. Talán mosolyogni tessék. Ni, itt egy könyv. Ne fordulj el, kérlek. Hallga csak, arany cseng a zsákban. Mosolygunk már? No lám, most jó. Most! Megörökíteni az arcon ezt a mindent felfogó és kisugárzó értelmet. De ha elvesztem a rászegezett lencsét és a szálló porba porrá fújom a csengő; fényes, sárga aranyakat, egyszerre Szabó Pista patikus úrban is  akkor kialszik a fény.  Ott ül a pirosra festett, dúsan aranyozott patikában, Apollo és Cicero  imitalt szobor-társaságában és várja a recepteket. A szabályosan berendezett úriszoba ajtajában termetes felesége is megjelenik közben. Igen, ha legalább má

Szerettem volna akkor közelednem amikor még csak megkísértettél de arcomon fura mosoly merészelt szemeim furcsán feléd tekintett . Felhős nap volt, szürkült a nézésem és nem tudtam nevetsz felém nézve minden lépesemre, kis apró neszre áradt belőled tested melege. Vontatóan beszéltél, talán furcsán meséltél összevissza hebehurgyán, kezedben napszemüveged figyelte tűsarkú cipőm kopogását nevetve. Égszínkék ruhámban ,repdesve nyakamon díszítő elemek nélkül szégyelltem státuszom melletted hamisan én is a cipőmet néztem. Már várom a holnapot érdekkel ugyanott sétálok a parki téren cipőm már nem kopog,ma csendesebb de hallgatná humoros beszéded. Véletlenek, talán egyszer jönnek hirtelen, mint a vad orkán szelek nem találtak más vidámabb helyet nekünk, kik egymást méregette. Kevés ésszel meggondolatlanul nógatnak csodák sorstól kapottak elnézőek, s figyeltem ,sokasodnak és hirtelen ott voltál, zavartan.[W.B.]