Az út vége---WILHELEM
Most ahogy még összefüggünk nem fog el gyakran gyűlöletünk, bár minden olyan valószínűtlen megalkuvó szürke rögeszme lett. Lassan kiismertem sűrű véred, bennem tombolt bölcsességem olyankor zavartan kéklett az ég a kimúlt csillagok fénytörésén. Én győztem mindig megpihenten bűnöm fényes pengéjét újra kifente bennem vígan is telítődött kedély becsaptam mindenkit aki- veszély. Próbálkoztunk egymással szerelmet ködbe takart holnapok előszeretetét, vágy nélkül dideregni kezdett lelkem és azonosult azzal ami teljesületlen. Most halkan át fut rajtunk a didergés öreg szívünk megdobban egy percre, ringva ringunk egymás felé egyszerre amíg szembe fut velünk az út vége..