Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Alaktalan lettem, de a fő baj nem ok inkább, hogy idők alatt folyton változók, mire nagy nehezen leírhatnám okom már nem illik egyetlen szó se arcomon.   Gyorsan fut az idő, de dolgát megteszi egyetlen napnyi hét, akár mint egy év s ha fölkelek már annyira más vagyok egészen más mint ahogy tegnap este volt.   A tükör csak halvány igazolás arcomon legföljebb vissza néz rám egy vérrokon s mint akinek százszor megfaragták testét érthetetlen metamorfózisai csak ellentét.   S alaktalannak látott buján, aki faragott ami folyton változik és még változó időkben, válaszom egy önkéntelen szó  egy létező égi kép, pillanatig marcangoló.   S a hiteles látszat ma már csak ígéret, hogy elmaradozik egyetlen reményem s lehet tavasz, nyár, ősz és újra tél kezdet az új alakomban a múltam is szenved.[W.B.]

Arasznyi időmbe minden belefért utamat kerülgette a fakadó lét, bokros vidéknek száraz avarjában lézengtem élve-holtan igazában.   Vágytól vállamon cipeltem terhem mi semmibe hullott és idegen lett gondjaim keresztjén összekuszálva zavartan kerestem a hontalan utam.   És keringek körbe élet küldetésben utam keresem a céltalan menetben horzsolt tenyérrel homlokom simítom félelemmel forog vágytól gondolatom.   Voltam múlt, jelen, s leszek holnap nemlét csendjében zavartan turkálom mindenem,miből egy van : a szánalom,  de csak kóstolgatom létező bánatom.   Mert kifogytam már tündéri tettekből magányomat sajnálattal szövögetem türelmetlenül kutatok az emlékekben illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./  

Életünk kínálja magát nagy értelemmel sok rosszat művelnek  a vad emberek, rombolják,zúzzák e kerek Föld formát arcukon torz mosolyba húzza a dogmát.   Nevetséges életünk most  szégyenes, szüntelen önön   összefüggések érdeke  térben s időben viszonyulunk benne, ha barát látogat, rá nézünk félszemmel. Látvány, vélemény  már nincs senkiben  mint kifordult kesztyű teste, belül érdes, gyűlölet, vagy gyönyör,romlás egyre megy ürességet  tartunk jéghideg   szívünkben. De megértjük egymást ,ne reszkessetek a Föld  továbbra is mind kerekebb lesz, himbálózik mint egy  ballon  a  köteléken s a kiszálló levegő búsan vérzik feletted. Kikopott fejbőrödön tömörülnek  vétkek s körülfognak honorált baráti érzelmek, későre feleszmélsz, saját magadon nevetsz kacagva nézed azokat, kik kacagnak téged. Jön majd  egy új virradat s arcod fényesebb lesz, boldogan cirógat egy szerelmes  tekintet félreérthetetlen varázzsal nézed a jelenetet megszépült Világod napos helyre ereszkedett.  

Ma már csak árnyékot hoz hajadra szél , vadul ringat táncoltat és lassan zenél kebléhez szorít részegen andalít csak hagyd ,várjad a jövő kalandjait. Ne nézz hátra, hogy mi maradt még utánad senki sem hoz vigaszt már rég , hagyd a szelet, hogy tépdessen már ne nézz soha hátra ,mert senki sem vár. Árnya leszel majd örök múltadnak büszkén viseld akár mit mondanak emelt fővel távozz az élet színpadjáról tapsot is kapsz a sok emlék múltjától. Ha megkönnyezne szemed a harmattól csak a Hold akar búcsút venni a hajnaltól csipkés zsebkendőd mindig nálad legyen vegyél búcsút a hold varázs fényével . [W.B.]

  A  szomszédasszonyom,    Zsoldos  Lili,  akivel nem voltam nagy  baráti kapcsolatban,ahogy a szomszédok szoktak , csak köszöntünk  egymásnak,vagy valami hétk ö znapi dolgot tárgyaltunk a lépcs ő házban.. Egy szombat délelőtt   halkan kopogott az ajtómon,-hogy nagyon rosszul érzi magát és lennék szíves  hívni  egy   mentőt. Megijedtem ,mikor megláttam ,mert valóban rosszul nézett ki és alig állt a lábán. Egyetlen szomszédom ,akit nap mint nap láttam,de korához képest jól bírta magát és most hirtelen rosszul lett.  Azon a szombaton hamuszürke arccal  szédelegve,támogatta az ajtófélfát. Lili nénit legalább harminc éve ismerem  ő  már ott lakott amikor mi megvettük a szép nagy  apartmant . A Maros  közvetlen  szomszédságában, nagyon szép lakások voltak,akkor,amikor lehetett vásárolni új lakrészeket a kommunizmus idején.Nagy dolog volt abban az id ő kben apartmant vásárolni, de ez már a kommunizmus vége fele volt.   Meglehetett vásárolni,kinek mennyi pénze volt.Az így kész pénzel vett lak

  Új világra ébredek semmit nem felejtek, ébresztem magam, testem engedelmes, bár kellek ,érzem ahogy áhító szemed tüzesen, éhesen egyre türelmetlenebb. Zavaros szemed nálad csak szegénység, de semmi-sem-olyan-mint ahogy-kellene menekülni leszek kénytelen valakihez, hogy értelmet adjak saját keresztemnek Hatásos-e a szemed titkos figyelme hatásos-e figyelmed ha oly nesztelen? Még sírok,lázadozom,morog bennem az ösztönöm, de mindig újra ébredek. Bár tudom,igen, hogy mi lesz a végzet s tudom hogy a legtisztább őszsejtek is árulkodhatnak vétkes szemeidről üveg tükör helyett, más szeme-tükréről. Nézem csalódva szemedben a vétket s hangtalan mozgó szájad ürességét, ilyenkor hátrál a tested képzeletemben de ez új illatot hoz,s felébreszti életem..

 Én,az  önző , , lusta,  szerelmes, lánygyerek homokként omlanék kezed fején, mint els ő  süteményem, A forma alatt, még  csecsem ő koromban és rohannék puskád elé nyomban,ha   tudnám: te vagy  a vadász. S én szarvassá válnék és csobognék halkan ha lennék csak patak, hogy arcod frissítsd bennem   és lennék a lelked. O, és annyi minden lehetnék de magamnak kell lennem,  én  önző , lusta, szerelmes, szinte még lánygyerek       , ,     …  

 Baba kolozsvári  leány volt, természetesen ott ismertem meg .  Elég szerencsétlen csillagjegyben született. - Csúnya lány! - mondották rá a barátnői. És valóban csúnyának tartották Babát A fiúk azonban mind találtak benne  valamit , és voltak napok, amikor így szóltak: milyen különös, finom pofácskája van!  De leginkább csak magukban mondták, és Babának különben is csak egészen kivételesen voltak ilyen jó napjai.  Rendesen bizony nem volt szép, nem volt kedves és nem volt bájos.  Jól tudta ezt Baba, sőt... még sokkal, sokkal csúnyábbnak, báj nélkülibbnek, minden vonzó báj nélkül szűkölködőbbnek gondolta magát, mint amilyen a barátnői véleménye szerint volt. Csak egy, csak egy valami volt rajta, ami föltétlenül megejtette a hozzáértőket.  A szaga, vagy szebben  szólva: az illata. Csodálatraméltó parfümje volt a hajának és a nyakának. Egy alkalommal Asztalos ügyvédjelölt, egy elvetemült ember, amikor megérezte és átérezte ezt az illatot, így szólt magában: - Nem bánnám, hogy csúnya, hog

  Végül is miért vagyunk búsak piciny csillagok alatt, hisz gondtalan az élet , biztos ég alatt tündökléssel, mert van miben élned csak nyitni kell szemet és lesni lehetőséget . S ha kínos vágy gyötör , van út mi közel, vagy messze viszi tested boldog a kacagás bódító a csók  minden órában . Játékos szemek kulcsa csókokkal , bölcs tettekkel ,igékkel közeledik feléd mert együtt jönnek kéz a kézben  hajszolva egymást  bársonyos reggelben . Mert hiába furakszik egyik előre két közös érzelemnek nincs érdeke , csak a kihívás ösztöne , mi kering körülötted a bús percben. S ha majd szabad élete  lesz a vígságnak hol csókok és szerelmek dalolják himnuszuk  saját nyelvükön , majd fölharsan egy fontos ige az örök szerelem históriában. vesztességbe vesztve a bú és gyötrelem kínos fonák léte. Ki fontoltan lát előre  mindent ismer a piciny csillagokból ezért jó a túlzott tündöklése . {W.B.}

Még szédülten szállnak illatok hol a szél fúj,hol nap ragyog megint oly nyári a hangulat de még nem hullnak a lombok. Fák ágai himbálózva lengenek egy nap ősz van ,máskor meleg számlálatlan szellő száll kék égen  kergetőznek az emlékek lelkemben . Néha nyáriasak de őszbe mennek , és néha én rám is visszanéznek a nyár és ősznek bágyadt határánál rám integet egy díszes virágszál . Úgy tüzelnek a narancsos dáliák csupa nyár, de őszül a pusztaság és himbálja magát a virágos ág  bár bőséges termésük megérett már. Fekete szőlő szemek csupa fények a gyümölcsök mind megértek s a nyár mégis kigombolja magát bár az őszi rózsa harmatban áll.

 Téli, halvány lilás Mikulásvirág  hever a múláson, napot keso sötét eszmevirág ring sarló szárnyon                                                                      mik körülfognak  varázsgyűrűként fonódnak testemre s összezáródnak, tépelődő lázadásom , mi egyre sóhajt éjjeli lázaz álmot, agyamban, kibontakozik hallucinációm  a szív pitvaron..   Csak egy keserű várás az éjben ,hajnalig tiszta tekintettel, halk dolgoknak velejét szomjazva nézem önfeledten, százszínű mikulásvirág, remegő, szirmai táncolnak  felettem, míg bennem hazatalálnak cserépbe téve kiteljesedve.   Mert imádom lángoló szíved jövetelét törmelékként, hogy bennem maradjon minden darabja örök emlékként, művészvilág, növényvilág ország-világ álma, az ősvirágja dallamvilágként  egymásutánisága, túlvilági csodavilág siet lépten nyomon mikulásvirág összecsuklik a borzalmakon.

 A tiszta üdvösség értelmében tündököl  még neved s tündérek táncolnak előttem bűvös körben fátyollal vonják be testemet neved nevében, hol még lebeg arcod diadala értelmemben de csak csalóka délibábok lengén, vonulnak felettem, Mert rabságban tart ,boldogan szerelmünk ezer-egy éje, s vágyaimban a szél fuvallatán repül töredezve, féktelenül lobogó lüktető vérem sírva édesen, s lágy zenében táncolva átsuhan csábosan tekeredve, bársonyosan simogatva testem, hozzám tévedve neved ,arcod , tested töredékekben és lázongok szüntelen. Tündéri játékok forró hevében te nem vagy  csak múltam kirabolt szívemmel, de mélyen szeretlek és a régi szenvedély velőjében kotorászik kezem szomjazva régi szavaid szentségére gyönyörrel , telítve, feldúlnám érettük szívem csendjét verőfényes végtelenben.[W.B.]

 Ébredő világban hunyorogva nézel ajkam a csókoktól még  pirosan éget, ahogy felém fordulsz álmod  tüzével kedvesen mosolyogsz a történteken.                    * Lassan felöltözöm oly félszegen elrejtve előled amit már nem lehet fázósan húzom magamra a kezed, a csendes pihenés puha fedélzeten.                      * Köztem és közötted a távol közeleg, így didergősen várom hogy átölelj női vállamhoz érsz a napos reggel férfi-arc éled megnyugvással regél.                     * Felém hajolsz s halkan súgod nekem -vágyódó szemed többre ösztökélne  kezed bolyong, hol csupasz a testem , de elválunk örökre remegő szívvel.                      * S míg a nap a holdat üldözésbe veszi máris vágyainkat a szél szét kergeti úgy fáj hogy az illatos bohóság álma szívünkben teljesen össze van zilálva.  

 Értéktelen, vak és bárgyú a szerencse oda hull, hová a sors hajítja-szerencséje  vaknak csak azért, - nem látja merre megy, bárgyúnak, mert oda esik hova nem kéne.   Szerencsétlen, ki baját nem tudja rejteni mint én hitvesemet, kiről beszélnek tettei, hallgatásom is vád lenne, csak rabja vagyok bár nem ellenségem de bármit is kívánhatok.   Csak azt lesem: mikor kerül az ostoba az ördög poklába? Engem vádol :de barátnőmet a póklábút, annyit zaklatta :míg elkapta tőle az átkot, így a legjobb barátnőmtől is elválasztott.   A házasságban s bajban nincs jobb dolog mintha a férjed otromba, kapzsi, balog, hová taszított engem életem alkonyán? Ki nagyravágyó, hiú es sok benne a hiány.    Nagy ereje , sem tekintélye nem értékes, míg ifjú voltam, erre-arra vinni kértem, de k ö nnyen lerázott,  többféleképpen,   míg rám akadt  egy méltó férfi vak szeme.   Már nem lesem: halálát, mert ebben is csak én szenvedek ha kedve tartotta sárba rántani engemet, kitől semmit se tagadtak meg néhai istenek, h

                             Két nap között egy perc oly gyorsan lvesz felég két este közt egy sugár, lázasan jár, gyötörten ringva, ha nem vagy velem és csillog a csüggedő vágy remegnek, reszketnek a csábos érzelmek, reményt keltenek bennem, mert föld és ég mind egyben fuldokol, nem elég a szerelemben, mert minden varázsként szédül suhogva, ott bent ; míg kint, csak enyhe fuvallat lázong, mert úgy hagyja el szívedet a rettenthetetlen, a könyörtelen gyáva félelem, mint ahogy a felhők gyűlnek a sötétre festett égen, lázongva, felszabadultan elszállnak, zsonganak a víg szabadban, úgy mérik a szívet, szóval, a tekintettel, s örök vággyal, és egymásba olvadnak, mint egy csöpp halk varázslat. egy vég, és vágyam újra felég két este közt egy sugár, lázasan jár, gyötörten ringva, ha nem vagy velem és csillog a csüggedő vágy remegnek, reszketnek a csábos érzelmek, reményt keltenek bennem, mert föld és ég mind egyben fuldokol, nem elég a szerelemben, mert minden varázsként szédül suhogva, ott be