Metamorfózis

Alaktalan lettem, de a fő baj nem ok

inkább, hogy idők alatt folyton változók,

mire nagy nehezen leírhatnám okom

már nem illik egyetlen szó se arcomon.

 

Gyorsan fut az idő, de dolgát megteszi

egyetlen napnyi hét, akár mint egy év

s ha fölkelek már annyira más vagyok

egészen más mint ahogy tegnap este volt.

 

A tükör csak halvány igazolás arcomon

legföljebb vissza néz rám egy vérrokon

s mint akinek százszor megfaragták testét

érthetetlen metamorfózisai csak ellentét.

 

S alaktalannak látott buján, aki faragott

ami folyton változik és még változó

időkben, válaszom egy önkéntelen szó

 egy létező égi kép, pillanatig marcangoló.

 

S a hiteles látszat ma már csak ígéret,

hogy elmaradozik egyetlen reményem

s lehet tavasz, nyár, ősz és újra tél kezdet

az új alakomban a múltam is szenved.[W.B.]