Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ezt nézted-e láttad-e már meztelen testre zenélve hogy fröccsen a víz? Kacagás borzong "Ne még“ sikolt a gyermek. S habbal játszó tenyerén táncolva szikrázik a napfény. Nedves, lenge szövet tapad a combra, a vállra, a karra mögötte kiduzzad a forma, a forrón ruganyos s a párás élő bőr meleg, szemérmes színe kivillan. Pihegő, halovány mellen száz vízcsep illan lefele, s e cikk cakkos nedvben kúszik száz balga sugár. Pupilla tágul gyönyörűn.  Hajkoronákkal játszik a szél szabadon S nyitott két ajkad között liheg kacagón az életöröm. Ezt nézted láttad-e már?

 Ma kisiklik az isteni líra kezemből S a húrjain át hét ívre feszülve terül szét lelkem az őszi ködökbe,fájó, néma mezőkön. Ma ne csengjenek apró rím csengettyűk amerre megyek, ne zengjen az erdők fái között az őszi nagy hang, mit suhanó szél penget amerre messzi tovább száll! Ma nem magamat keresem, a tájak mély torkán, nem magamat kutatom, valami halk,  ringató lágyság ölel át szinte,anyai kézzel. Ma szét feszülök a humusz fölött, ős-isteni gőggel és immár semmi se fontos, az est, ködös őszön borul így a földre,  lehajló, nagy öleléssel.   S arra menőben egyszer látod a kettejük arcát az ősz fátyol takarta, karcsú alakján .   

Életemmel küszködök Szárnya nincsen vágyaimnak Földi vágyak, vágyaim csak Porhoz kötnek a rögök.   Mit kellene még elérni, Nem a gondom, bánatom Minden napos tájakon Egyformán lehet ma élni.   Jaj, jaj halott vágyaim ! Úgy feküsztök szürke porban, Mint a fecske eltiportan Téltől fagyott szárnyain.   

                                               Szememben az igézet szivárványa kőrül rajongja tested míg ajkamon cseresznye virága szelíd varázsban bontogatja szirmait hófehéren csalogatva szerelmed. Sóhajom messze száll nehezen, de te nem felelsz, büszke arcodon hideg érdem s győzelmed langy szellőként száll felettem mint megvető értelem. Mikor ajkam feltörő vágyat csókol szívedbe lehet derűs kék pillanatodban hűségre ébredsz, s mosolyom csalóka bűvöletében megértesz szemeid sugara besüt szívembe s tűzzel éget, s akkor szeretnék feléd közeledni szerényen, mikor a lángoló Napban kavarog arcod a fényben, s mikor nem gondolsz hidegséggel zavart szemeimre, akkor hozzám, ne maradj könyörtelen szerelmemben.

Kisváros  uccáin  naphosszat kódorogni  így,  céltalan ,mint  én,  mi  lehet  ennél  rosszabb ? Be  jó  is,  kinek  célja  van! Mi  lehet  kegyetlenebb,  kínzóbb mint  így  járni,  bénán,  vakon S  keresni  egy  arcot,  mi  nincs  ott, a  háztetőn,  a  falakon ? Két  csillogó  szemet  kutatni ,mi  nincs  sehol,  a  messziben Csak  lenne,  kinek  megmutatni tudnám  egyszer  véres  szivem ! Csak  lenne,  kinek  eldaloljam az  álmaim,  a  terveim ! Életem  mért  kell  könnybe  fojtsam es mindent a fogasra akasszam Miért?  Miért?  0,  senki  sincsen ,ki  meghallgassa  a  szavam ? Zörgetek  százezer  kilincsen és  minden  ajtó  zárva  v a n  !És  kószálom  a  siket  uccák kígyózó,  mély  végtelenét. S  az  égre  sikoltom :   Hazugság,hogy  szép  az  ifjúság,  a  lé t !Hazugság!  Hisz  megfojt  gz  élet, sara,  szennye  szivemre  foly .S  hiába,  nincs  is  mit  reméljek ;nincs  cél,  kiút  sehol,  sehol!

  Egyszerű találkozás Csak rám tekintesz és már nem vagyok, csak rád tekintek és már nem találsz, madár vagyok, mely röppent s lebukott a vízre rá , vagy egy szárnyvillanás. Észre sem veszed, hogy veled vagyok, elhaladsz mellettem és meg se látsz, csak átvillámlom feletted a gondolatot, ennyi közöttünk az egyszerű találkozás. Szerettelek s te már rég nem szeretsz csókoltalak de az én csókom elveszett csak egyszer láttál, s egyszer láttalak. De annyira elég az, ami szádra ragadt s csak annyit őrzöl ,amennyit te akarsz amennyit forró szíved s lelked felkavar.

 Gyémánt  fáklyák  gyúlnak  az  ég  tetőin .És  lengnek  a  kékszín,  mennyei  selymek .Ezer  madárfütty  kíséri  az  útját a  messzibeszálló  szirompehelynek. Ezer  madárfütty  ing,  röpdös  a  légben .Ezer  fa  ringatja  halkan  a  lombját. És  átreszket  az  egész  Mindenségen valami  nagy,  nagy,  mámoros  bolondság. Csókok  érnek,  szerelmes  vágyódások ,bimbók  pattannak,  rügyek  hasadoznak. Fű,  föld,  fa,  futó  felleg  fátyla  fénylik ,vizek zenélnek,  hegy-,  völgy-,  róna-hosszat. Szellők  serkednek  és  szagok  sétálnak ,bogarak  boldog,  vidám  raja  kél .A  pillangók  is  versengve  vitáznak egy-egy  kifeslő  virág-ajakér .És  bennem,  bennem  is,  ki  dermedetten nézek  bele  a  zengő,  friss  világba, kigyúl  ünnepi,  szent,  áldott  örömben  egy  dal  pirosló,  bűvös  mágiája.