Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Asszonyi tüzemet tüzesebbnek  érzem, megszakadt csók után,  utánad vérzem, ha most ott volnék a fehér vetett ágyon, lehunynám  szemem, hogy semmim se fájjon. Hírnevet, babért úgysem szereztem, asszonyi eskümet szerelemből tettem, hol vagy te kifestett nagyképű álom gyertek, vigyetek, most  nem bánom.. Megszököm erdőkön, dombokon életem, halálom egyszerre feldobom, nem tudom kettőből melyik hull fejemre az a második biztos, hogy jobb lenne. Magamnak jósolok, mint a dalai láma, vagy kolostor kövein a Buddhista árnya, Napért esedezek, s az arcom váltja színét, de makacsabb a halál, buta köveinél. Ki nekem kritikát ír, írjon csak igazat, ne műveljen vasból gyémántos aranyat, nem ráz fel koporsót a hangos üdvösség nincsen mit fújjon, lengessen a szél,.

Déli verőfényben, zsibong az élet, ódon szabályos, nagy paloták előttünk sétálók nevetgélnek, ifjú szívekben,  nyári csodák. Keskeny utcáin merengve járok, egyszer  elhalkul, mi zsong ma, köpködve locsog a malomárok s égre int a régi templom tornya. Néha a csöndet vad sikoly hasítja, tisztes nénike ősz fejet csóválja, s egy bús élet megfejtetlen titka szétterül  egyből a halálsorompónál. Öreg harang jó estét köszönt nekem mint apró fényes já nosbogárkák itt is, ott is lassan kigyúlnak fények sápadt  erejű    villanylámpák. Csak egy nyarunk  van, egyetlen és nincs, nincsen egynél több nyarunk, ha elröppen  felettünk  a tavasz,s a nyár, fáradtan ősz felé ballagunk mindnyájan.