Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ha tenger vagyok s átevezel hullámaimon könnyedén , puha homokban megpihensz mit terítettem az éj neszén . Mert nincs megállás csókjainkban hol itt ,hol ott csattan , felezzük az időt magunkban osztozunk minden ajándékban. Mert oly rövid az élet és fáj a mulandóság kincse bágyadtan kerülgeti testünk könnyelműen illan a perce. Bennem némán suttog a kérdés és benned férfiasan a válasz , bennem tárul a szerelmes ölelés te benned férfiasan a kívánat . S gyönge női karjaim ölelése tebenned talál feleletet , vágyam záporában álmom vagy s szemedben lelem tükrömet. Mert áldott az asszonyi szerelmem mi férfias kebleden megterem és áldott a csókos pihegésem amivel magam beléd fészkelem.[W.B.]

Csend,különös csend körülöttem furcsa mámorság ,mint aki részeg visszafojtott bizarr lélegzettel tapogatva járom körbe a lelkem. És gúzsba kötött testemben álmokat szül a képzeletem a csend mi követ egyvégben pihenteti szüntelen a kedvem. Oly furcsa bolondos bizalmak karokként ölelnek szüntelen, s a vért hullató ködös éjben szívemben ábrándokat táplálnak. S tüzesen lángol szemem kéjjel mik varázsként hasítanak éjt , s törékeny testem titkos kertje kívánságot virít tarka színekben. S a perc mi hull esőnként fejemre elhervadó virágként kimúlt élet , s ha úgy lesz időm termő vérem dobogtatni fogja kihűlt szívem .[W.B.]

Mi lesz velünk e furcsa létben ha rozoga ,sántító napok keményen őrlik az örömök hangos mosolyát , s vért fakasztanak kötözött sebeken. Oly bánatos a düledező életünk hánykolódnak érzéketlen undorok ég és pokol együtt összefogottan megtervezik utolsó végszavunk. Mert bús harcok temetője a Világ, emberi testek hamvadó emléke, bilincsből szabadult színes érzelmek megtépázott szenvedő lángok tüze . A föld abroszán égőpiros rózsák bolyongó lelkeknek utolsó szavát magukba zárják , jóságnak hatalmán , szilárdan a békének szürkés rácsán. Hódolva állunk a zsongó viharban szemünkben istenek vad szeme ajkukon el nem suttogott halk imák múlandó frigyben , szívek álmában. Mert úgy fáj a szomjazó türelem, a vérrel tele sírt földnek avarján egy Világ képe gyökerekbe mélyed az örökös szomorú örvények felett . S a törvények ,mik kergetik magukat árnyakba fogózva meg- meg szakadnak a gyógyító szerenád jövendőjében halált gyalázva győztesen újulnak.[W.B.]

Nekem csak hűs álom marad lázongó életem kis cafatja  félek megtömni lobogó szívem csak dermedek sóvár irigyen . Bboldogságom megtört rendelés és rettegek,hogy elég a kevés félek hogy tervem csak képzelet s a boldogságra meg nem érek, hogy számomra a gerjedelmek oly könnyen feledésbe mennek , minden álmom oly nehéz teher szerelemből, szerelembe esek. Csak sóhajom mi csóktól valós, biztos áldás, s nem halandó gyenge szívem csődbe lohol csak teljes az, mi múltból való . S így béke ül a szívem felett hamut szór az aprócska gyűlölet ,  s a megtorpanás bársonyában szemet hunyok új csábításra .[W.B.]

Még emlékszem a régi mosolyodra mely rátelepszik borostás arcodra , fülembe még cseng érdes hangod emészt a bánat hogy csak visszhangok. Bennem izzik egy fura kíváncsiság miért búsulok még utánad manapság a sok emlékek lelkünk régi barátai rég kioltották bennünk a parazsat. Ma már életünkből kihullnak percek az árnyékok  mind messzebb mennek de mosolyod s hangod egy szimfónia marad szívemben és velem ül hosszan. Csak a felhők szállnak sóhajom felett hideg eső hull a feneketlen csendben pillanatok alatt  hátra- hátra nézek ifjúság hever körülöttem szerte-szét. Így élek én egy meghitt zűrzavarban búsan  ébredek fel sok vergődés után szívemben még himbálózik egy hiány sóhajtok egyre  mosolyod s hangod után .

Meghökkent bátorság Valaha egy ismerős út felé tántorgok hajamban kék csatt,réten búzavirágok , magam nem sajnálom hova jutottam téged sajnállak, a szánalmad miattam.. Még mindig próbállak becsapni téged a nők szoknya helyett nadrágot viselnek , ezért nyugodt vagyok ,bocsánatot kérek néha a rossz ötletem mulatságot ébreszt. S ahogy közeledek, látom házad tetejét piros cserepek, fal kopott sárga színeit megállok rozsdás, láncos kerítésed előtt talán üres a házad , félve megyek eléd . Egyenes bocsánatom biztos célba érne , de te nem vagy az,ki játssza az erőtlent megül a félelem , hiába van rajtam nadrág , de testem lagymatag ,elszáll a bátorság . [W.B.]