Vésztjósló idő-Wilhelem
Szellőként libben az idő fürge ,fiatal ütem kergeti sötét ködös éjben őrjítő, sarkában csak árnyéka ring. Nyűgösen ráncolja homlokát, nyomai nyomtalanná válnak élet szülött álmokat ásnak szívedbe terelgeti keze titkát. A kavargó mozgása oly idétlen míg köd oszlik ,ő kúszik előre tested köré fonódik ingerülten szájából durvaság tőr az égre. Poros toronyóra hívó hangjára bolygók között harciasan topog s mélyen hallgat,csak haragjára a nyomorult idő melléd kucorog. Végig kísérte utadat álnokul gonosz gondolatokat kujtorog ireg-forog néha reád vigyorog szerinte túl sokat kaptál zálogul. [W.B