Virágnyelv
Virágnyelv az is, ahelyett- imádlak! azt mondom neked: -hideg van, ügyelj! s szerelmes szókkal hívni sohse hívlak, de készen vár mellettem puha hely. Nem morcogok , nem fulladozom, sírok s romantikát sohasem esküszöm, csak megfogom a kezed s általviszlek sátán viharján s álnok, torz tűzön. Virágnyelv az is,csillagot lehozni nem ígérek ezentúl semmit Neked s megrántom vállam, mikor azt mesélik, más asszonyért s viszont hogy eped. Es összeszidlak, ha az abszolútunk lazulni kezd, az úgy van csak, ha ép, s ki azt mondaná, nézzem el hibáidat, azt megvetem, becsületedbe lép! Most sem keresek varázsos igéket Neked tudnod kell, mi mögött mi van, s ha nem tudnád, elvesztetted a játszmát a gyermekek, én, Te, mindannyian, hiszen a szók csak annak mondnak újat, ki mellett a szív hamisan tanúskodik s ott úgyis mindegy szónoklat, virágnyelv hazug a szentség és hamis az amulett! Neked tudnod kell, hogy mi mit takar bent s hogy az, ha szólok,végy kendőt, ügyelj! -imá