Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Valami nyöszörög a szélben s a hold kerek arcán másnapos kajánság , egy vasrácsos ajtó nyikorog búcsút intve szeszélyesen, felettünk zúg a szél veszélyesen   én tartanálak még. Várj , ne feledd   a régi boldog perceket mikor karjaidba reteszelt édes emléked, akkor is zúgott a szél a télben. Most sötét az ég felhők csüngnek elénk rongyosan, mint egy árnyék   s gondosan porrá zúzza a kétség és sötétség rég volt reményét. Várj még,   holnap tisztább lesz a füstös ég , míg a hold utoljára néz felénk a megtisztuló reggelben kajánsága sötétbe vész   fejünk felett átnéz. Várj ,maradj még   ne legyünk csak remény mert mindent mit kapunk csak egy rész, a többi bennünk elvész . {W.B.}

A kertből zsongó, mézes jószág áradt, bimbósan bókoltak dús rózsaágak s az ég alatt s a föld  felett bujkált a holdas, csillagos varázslat. Boldog, békés csillagjegyben állt a nap, fényt öntött ránk és terített árnyakat s az ég alatt s a föld felett, én csak téged, téged-téged láttalak. Szívemből akkor a számra szállt szavak meghaltak menten, ha téged vártalak, s az ég alatt s a föld felett, falán nem is volt más ilyen kába, vak. Az volt a szép, hogy szeretsz s szerethetek mit is bántuk mi, hogy távol tengerek s a föld felett s az ég alatt, élnek még- ha élnek - élnek emberek.