Dal egy magányos férfinak
Már bevallhatod: rossz volt életed, mert céltalan volt és keserves is orvul terített le egy ragyogó napon s nincs mihez kezdened! így jártak mind, akiket szerettél, mért lenne hát a te sorsod különb A vénülő világ sodrában élsz s láthatod, hogy duzzog az idő. Diadalmas madarak húznak el fejed fölött, és nőni kezdenek a szép hársak halálos árnyai, mert már közeleg-közeleg az ősz. Még állsz, de sorsod a földre teper majd, mint kín a beteg borzalmat aki jajgat a piszkos földbe mar csillogó és tiszta fogával.