Dal egy magányos férfinak

 Már bevallhatod: rossz volt életed,

mert céltalan volt és keserves is

orvul terített le egy ragyogó napon

s nincs mihez kezdened!

 

így jártak mind, akiket szerettél,

mért lenne hát a te sorsod különb

A vénülő világ sodrában élsz

s láthatod, hogy duzzog az idő.

 

Diadalmas madarak húznak el

fejed fölött, és nőni kezdenek

a szép hársak halálos árnyai,

mert már közeleg-közeleg az ősz.

 

Még állsz, de sorsod a földre teper

majd, mint kín a beteg borzalmat 

aki jajgat a piszkos földbe mar

csillogó és tiszta fogával.