Ana MariaNicolás Guillén a kubai és a latin-amerikai líra huszadik századi klasszikusa.
Ana María, kígyó szemével néz rám s fürtök, mi rejtik kebled, mialatt dombod ívén gyűrűi tekeregnek. Én is köszönöm - mutatok a mosolyra azzal égéskor elrejtőzik a azzal égéskor elrejtőzik magad lángja. Mikor az égen átszáll néhány tűnődő felleg, és fémkebled két halmán nyújtózó vihar remeg akár egy lassú és lágy kígyó, aki ott pihent meg. Mikor az égen átszáll néhány tűnődő felleg, és fémkebled két halmán nyújtózó vihar remeg akár egy lassú és lágy kígyó, aki ott pihent meg. Ana María, la trenza que te cae sobre el pecho, me mira con ojos de serpiente desde su piel torcida. Yo entre todas tus gracias señalo la sonrisa con que al arder escondes la llama de ti misma. Es cuando te recorren las nubes pensativas y en tu cuerpo metálico la tempestad se estira, como una lenta y suav serpiente suspendida.-forditas Ana María , la trenza que te cae sobre el pecho, me mira con ojos de serpiente desde su piel torcida. Yo entre todas tus gracias señalo la sonrisa con que al arder escondes la