Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ne légy velem oly kegyetlen te édes élet ,ki megkegyelmez hadd hogy én is vétkezzek ne bilincseld meg kezemet. Az idő elfut gyors léptekkel a nap búcsúzik tekintetével s ha hűvös is van de élvezed a meleget, ki forrósítja életed. Adj nekem is egy újabb csodát mint a vaknak ,aki most már lát fennmaradtam a percek között ne vedd el kincsem- azt a döntőt. Kegyetlen volt hozzám az élet magam voltam magam ellen a kétely bennem mind mélyebb s a színjátékom mind hitetlenebb. Az asszony , ki erre-arra vágyik, nem ér messze csak az ágyig de jó hogy jön újra meleg nyár, kézzel foghatóan,illata már száll. Nincs semmi szeretet körülöttem csak idegenek, kik nem ismernek legyen bennem is dallamos ének még néha éjszakában felfigyelek. .

Minden enyém mi bennem van laza ,vagy sűrű dermedés, kitárt tenyerek eres duzzanata, s a hatalmas láng-ez az egész. Mert úgy őrzöm saját énemet végtelen szegény gazdagságom, s tenyerem szívemen bezárul mert ott van fájó tulajdonom. S kongó időknek zűrzavarában, hol minden elvesztődig céltalan a perc csak enyém, számlálhatatlan kavarodik az éjnek némaságában. Ott maradnak egymásba meredten, szivárványos csodás dübörgésben úgy hömpölyögnek a zene tükrében , betemetve a csendes könyörgésem. Mert minden enyém volt és marad egy örök életű fájó nosztalgia, ámulatban kinyílt szám zavara, lelkesedve, vacogásom habzsolja. Csak egy mozdulat s bennem van a pillantások kemény aprósága, sóhajom mi feltör bent ápolatlan egy meztelen ölelés fájó szava. [W.B.] .

Csonka világnak rongyos határán bozontos fák terpeszkednek , jelzik a vonalat mi elválaszt minket a lerombolt szikkadt egyenletben . Késői vágyamban zavart bűnben áthágom a határ minden sarkát kegyelem kenyéren élek éhesen hogy megtaláljam újra karmám . Ki tudja valós-e még vezeklésem bántó hangulatomban törekszem elfelejtett imámnak utolsó Ámene nem borzongatja utolsó beszédem . Szeretnék számot vetni szüntelen a késői bosszúvágyam szégyenén , tiszta szemekkel nézem az új jövőt csonka megtört szívem a példakép. Tévedésben vagyok önmagammal védelmemben szenvedek teherrel , mindenségben csak műveltségem zárja szívembe meggyőződésem . A világ haszontalan ámokfutó lett kering velem becsípve ,részegen szabadság vesztésem csak passzió egyre győzelmet várok nevetségesen . ./