Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Majd ha a tavasz melege jön lassan sétálok a dombtetőn ahol már virágzik a szamóca s felfakad sok apró színes bimbó. Kivirágzik a sok fák lombja szél aranycsókokat hajigál a patak partját is kihímezi, megállítja a csermely futását. Hegyek megrendülnek merészen erdők zendülnek,áradnak vizek bokrok alján,mélyen elrejtve, virágok közt dalol a kis fecske. Keljetek, emberek!Ébredjetek! az egész föld egy nagy bálterem nézni sem merem,vad zenészek boldogságot hoznak a szívekbe. Ropják táncukat a színes virágbimbók hajladoznak jobbra -balra részegen, piros csőrű feketerigó nagyokat rikkant míg bemutatja az új balettlépéseket.W.B.]

Tévelyegtem benned kettős sötétben meleg esti nyárban,jéghideg télben, szorítottam szíved puha kezeimmel történelmet írtam vérző sebeimmel . Fény sem vibrál csillogó szemedben csendem uralkodik a meztelen időben, farkasszemet nézek dobogó szíveddel egyenetlen lüktetése áramlik érzéketlen. És nézem  testemet mint múló sebeket nézem ahogy véred elmossa szívemet két lélegzet között ringok megrémülve nem tudom nevessek vagy sírni kellene. Ami enyém volt, az sem volt enyémből, elemésztette lángod ,mint nap a mezőt, a szívedben igék nélkül hiába körözök minden elriasztó holmi múltba költözött. [W/B/].