Majd elfelejtem----WILHELEM
Mint száraz levelek gyűrötten szállnak széledő lenge kedvek s percenként egyenként esnek a múltnak halálos ölelésébe. Már semmi sem tartja ébren elfonnyadó kicsinyke szerelmed már elfogytak a szavak némán, s a varázsnak semmi türelme. Nincsen ki simítsa fényes estén a gyönyört, csalóka hiedelemben csak porladnak kábán öleléseink csillagos éj kékes szenvedésében. Már elindult a Hold is nyugovóra árnyaink imbolyognak szelíden, hajadban ékesen szikrák lángjai libegnek felhők széles leplében. És minden a tiéd, ami a múltamé számolom percekben, években, tudom, szégyen szerelmem vétke alázatos szavakkal jövőt keresek és keservemben letagadlak orvul eltitkolom forró ölelésed bolondul s ha ajkamon csilingelnek csókjaid, mint akit köd fed be nem hallhatók. [W.B.]