Ami bánt -Wilhelem
Szeretlek de lehetetlen léte kéne. ha magányra kárhozott vallomás félénk szerelmem rettentő igénye, mely valótlant lát a valóban mást. Kívánom hogy szeress ,de gyanú imbolyog fűl, elme mintegy tanú, mosolyomra egyre mosolyogsz s kérdően nézlek :zokogni fogsz? Ha hívlak: jöjj, már elkéstél így is vágyó szem rebbenésemnek ne higgy szeress, de ne szeress a kedvemért úgy légy enyém, hogy maradj magadé. Téged szeretlek, te magad szeresd hunyt szememben szándékot keress, ne légy valóból gonosz, balga álom csak azt akarom ,mosolyogj az álmon.