Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  .Az erdő lombját,alig festette még át rozsdavörösre a közeledő őszi lány, sekély tavakban brekegnek már békák a nagyvárosban bűzlik minden kanális.   Csak a szeméthordók terjesztik az utcán kellemetlen szagot.Néhány sötét fejecske bukkan eresz mögül.Hangosan zörögnek az autók. S keringve száll egy gerle pár.   Kedves arany verőfény!!Boldogan árad, kitárulnak a fekete hosszú szárnyak s már a fiókák tolla is varázslat.    Csicseregve szállnak.S gyerekek bámulják amint átszelik az eget s annak azúrját hogy elérjék vágyuk déli otthonát.

  Hadakozni szeretek Világgal,kimérten szélviharként állok esőnek meztelen , jeges termésnek töredékén,tevékenyen megállítanám e ronda Időt engedékenyen. Fáradt arcomat tenyeredbe tenném , bár győzhetetlen vagyok legyőzötten mert megbűvölten az elvarázsolt égen, a dús fellegek enyémek az éjben . Mert bölcs isteneknek szülötte vagyok megengedett hogy sorsomat én íróm , vad orkánoknak szerelmetes keblén, ápolgatnám fájdalmam megelégedvén. A haragjaim dúsan szaporán terhelnek, bár harcommal élni bármikor merészelek, ostorral kivívnám a tenger vad haragját hullámaival fedném be arcom aggodalmát. Nem unalmas éltem, de harc lesz vesztem, mert az élet mindig buzgón felülkerekedik az ostora keményebb, több ,s beteljesedik , mit tervezett és vitatkozik halkan velem. És így én leszek a legyőzött a semmiben , testem megtelik csúf sebekkel sebtiben, vértanúságot odahagyom holtamig veszni, de kínomban minduntalan fogok harcolni.