Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 A naptól elszakadt a végső fényfonál A szél gyászindulót vezényel. Az erdő távol halkan orgonál Az ég a földre omlik sűrű könnyezéssel, sóhajtó, mély sötétbe vész el a tarka szín és minden tárgy alakja Az élet arcát újra kifaragja  a vakhomály. Mélységgé tágul minden zug, üreg  ...kilép belőlük és  szívemre ül a rémület.

 Harangszóval honorál a hőség a napsugár merőleges, az ingujjra vetkőzött mámor szívemben árnyékot keres.   A kutak gémje mozdulatlan a kígyózó ösvény megáll, nehéz vízgyöngyökért nyúlik a vályúban a békanyál.   A réten margaréta tiszta tányérán virágport kinál és az átlátszó pillanatban a mart szeder bokrainál   egy.menyecske szoptat, arany melle úgy fogy, mint a holdkaréj, a lábánál az ura horkol az álma kút, annyira mély.   A levegő forró tükörlap ,egy-egy fecske neki megy, távol lila erdőkkel borus a fényködös messzi hegy.   Erébb bárányfelhő béget eső-tejes juhok után sietl mellette hervadt fodormentát szagol a pásztor délután.   Illatos nyomomat, ha lépek, felemelik a füvek,nyomát ha heverek,karom kitárom, mint lefektetett feszület,   A zsebembe széncinke fészkel, a pillás csend elálmosul s kinyílt szemem kék virágát leszakítja egy álmos ujj.   Megfordulok s elalszom mint a tiszta szívü emberek ,a homlokomra füvek hajolnak és piros eperlevelek.    Tücsök, félénk csápjával ébreszt

 Amikor szívem kapuja kinyílik, s rajta besurran a fátyolos bánat halkan mintegy gyászoló hölgy, bánatos sírás remegteti a számat.   És omladozik szívem ósdi vára egvmigasztal a csókod lobogója feltűzöd lelkem karcsú árbocára erős karjaiddal hízelkedően átkarolsz.   Boldogan, kis szobánkban ülve, szürcsölgetjük a csókok szűz borát s felzeng a lelked s a lelkem zenélve mint nyári éjben illatozó orgonák.   Egymást karoljuk szívvel enyelgőn s fürdünk a mézes, édes csóközönben szívünk gyorsabban ver, mint vad szellő részegen ringatsz, dédelgetsz csendben.   S ha jönnek szürke hétköznapi órák, mikor a szerelem ruháját, levetjük s egymás helyett az életet,a zsémbes szemek biztató mosolyából keressük.   Morcolódó, vén nénikét dédelgeted aki sokszor hagy lelkeden mély sebet te segítsz akkor is vinni a keresztet lelkem sebeit csakis te kötözgeted.   El sem tudom mondani, hogy ki vagy te? a barátom-e, szeretőm-e, vagy férjem-e  testvérem vagy-e, vagy kinyílt Múzsám-e, hogy lelkem dalokkal finoma