Metamorfózis
Alaktalan lettem, de a fő baj nem ok inkább, hogy idők alatt folyton változók, mire nagy nehezen leírhatnám okom már nem illik egyetlen szó se arcomon. Gyorsan fut az idő, de dolgát megteszi egyetlen napnyi hét, akár mint egy év s ha fölkelek már annyira más vagyok egészen más mint ahogy tegnap este volt. A tükör csak halvány igazolás arcomon legföljebb vissza néz rám egy vérrokon s mint akinek százszor megfaragták testét érthetetlen metamorfózisai csak ellentét. S alaktalannak látott buján, aki faragott ami folyton változik és még változó időkben, válaszom egy önkéntelen szó egy létező égi kép, pillanatig marcangoló. S a hiteles látszat ma már csak ígéret, hogy elmaradozik egyetlen reményem s lehet tavasz, nyár, ősz és újra tél kezdet az új alakomban a múltam is szenved.[W.B.]