Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Rothadt gerendák ráncos redőin áldott öregség hószakállat enged, s morcos szellő simogatva hívja a rózsát: hajtsd harmat-ölembe fejed! A feslő rózsabimbó részeg lepkét altat, kacagós mámorában az éjnek s csillagokkal enyelgő pázsit zöldjén, szentjánosbogarak szikrázva égnek. A kút karimás kalapján egy álmatlan gerle, csipogva tollássza szárnyát s a trillázó fülemülék forró szerelmén a hold égőpirosan bontja ki árnyát A természet, fehér liliom szívén, mennyi igéző csoda és varázsos báj fészkel, utálom a bűnben élő város keservet, ami ragályos füsttel, penésszel töltött meg Amíg az ég kék virágok illatát itta rohanó városi vad-vadóc lelkem fekete fecskék csicsergésére nyíló nyíló májusi virágként feleltem. De amióta bekerít a sok plakátfalas palotasor s a sok cifra, aszfaltos tér, sokat sirat lelkem kicsi tornya holdfényben bolyongók, akár a bőregér.

Tavaszi láz.    előretörő    siet ő  nyár ugrik nagyokat, árkon bokron át nincs semmi gondja a sietéssel fiatal lábai az ütemet  ropják. Szelet küld ellene a  hegy tündére v ö lgyb ő l kukucskálva útjába áll tavaszi társát   úgy megcibálja még csak tanuló, csenevész diák. V ö lgyek  burkából édes illat árad, pirosban kacsint a hold nyúló ága csak holló ül a tetején a fának. S bele károg sért ő n a hajnali pírba az erdőaljban hóvirágok nyílnak s a szívre tavaszi  ör ö m ö k kacagnak.[W/B/]