Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Hisz én gondolok terád, barátom, én fedeztelek fel,de nem bánom, most e léha rímben megpróbálok bocsánatot kérni amiért hibáztam. Már régóta tervezem eme versemet, míg én tűnődöm, mert tűrni kegyetlen nem kihívás lenne, tétován babrálok, mert látod oktalan futás ez az élet várakozás nélkül bántunk, kit nem kéne s keserű lélekkel, ringatom magam mindig az értelem követ gyötörve, barátként írom, magamat nem féltve.

Folyóparton ültem reggel ünnepi fényben, habosodó viz borzongott a Nappal ellentétben fénylett a sugara, s köszönt azon reggel, mintha csak káprázat ült volna szememben. Egy fecskét láttam a habos víz felett kékes feketében tündökölt fényes teste szárnyát végig húzta nyílegyenesen,a vízen én meg óriás szemekkel bámultam testére. Ó, ha e helyről - gondoltam - ahonnan e felhők lomha igéjét figyelem már gyáva közönnyel, mint a fecske felemelkednék s ragyogó feketében távoli, távoli, vad buja déli vidékre repülnék.