Te voltál nekem
Nem tudod meg soha, mi voltál nekem, annyira csend van benn még felőled, könnyeimmel fátylat vont köréd titkod, s föld indái közt nehéz utat találnom. Újabb társra már sohasem vágytam, s mégis szíved szívemnek társa lett, megadtál nekem egy újabb reményt, s benned ragyogásom újból remélt. Csak azt tudom, hogy erős testedért öröktől ismerős lett az én testem, fejemnek fészke ott honol melleden, nem szégyen, ha néha könnybe esem. szemed nyugodt komolyságát igézem, mint egy kis tündér, simulok térdedhez, elszunnyad bennem az érzékiség vadsága, szerelmesen várlak a piros ruhámban A történtek, mint álmomban, lebegnek, semmit se tettem, csak történt velem, benső szemem kinyílt a külső helyett, minden belül kavargott, forrt, feszített. Asszonyban szunnyadó vágy, szerelem, de mindig elrejtve szelíd szemeiben, s míg arcom előtt vonult édes mosolyod, barna íriszed csillogva úszott szemembe.