Az árvalányhaj szíve--Wilhelem
Megtört testem úgy hajlik feléd, letörten nézem, már kezed sem szeret ha te elmentél, nincs álom, pihenés, kezemben remeg árvalányhaj szíve. Ma ránk is pirít a nyár, mindenkire felhő játékát figyelem,lassan élve eloszlatják gondom és reményem, ör ök változással, mindig k ö z ö nnyel. Piros rózsaszirmok hullnak felettem csak úgy hullámzanak a végtelenbe minden szirom egy kicsike belőled meglátogat, mezítelen karod és tested. Egy emlék tőled, színes lesz életem k ö nnyebb a mosolyom, ajkamon béke, kisimulnak redők k ö nnyes szememen csókok, búcsúzások,jóleső beszédek. . Bársony árvalányhaj simogat este elfogadja csalva csalódaásom,remegve szabad vagyok mégis teveled megyek tudtam, hogy elveszítelek érdemtelen.[W.B.]