Az árvalányhaj szíve--Wilhelem

Megtört testem úgy hajlik feléd,

letörten nézem, már kezed sem szeret

ha te elmentél, nincs álom, pihenés,

kezemben remeg árvalányhaj szíve.  

Ma ránk is  pirít a nyár, mindenkire

felhő játékát figyelem,lassan élve

eloszlatják gondom és reményem, 

örök változással,  mindig közönnyel.

Piros rózsaszirmok hullnak felettem

csak úgy hullámzanak a végtelenbe

minden szirom egy kicsike belőled

meglátogat, mezítelen karod és  tested.

Egy emlék  tőled, színes lesz életem

könnyebb a mosolyom, ajkamon béke,

kisimulnak redők könnyes szememen

csókok, búcsúzások,jóleső beszédek..

Bársony árvalányhaj simogat este
elfogadja csalva csalódaásom,remegve
szabad vagyok mégis teveled megyek

tudtam, hogy elveszítelek érdemtelen.[W.B.]