Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Orök menésben vagy felém egyre mint anya aki gyermekéhez menne , még kezdet előtt vagyunk egészen gyöngédek s kegyetlenek,merészen . Ne rontsuk el legyen szép a menet a jövendő fenséges következményre ami lelkesebb célok felé léptetnek csak siralmas szenvedély ne legyen . Szelíden és szívósan örvendjünk jóakarat,bátorság megteremtéséért a visszakapott vágy izét élvezzük rozsda-álló éveken egyre tűnődjünk. Vagy tartózkodjunk kérdéseinktől amit elhinni vagy tagadni sem merünk tudjuk mindketten az érzéseinkben az illatos hajnal rést nyit szívünkben. [W.B.

Igyekszem eltűnni életedből örökre tipegek halkan puha sarkú cipőmben bezárom ablakod ,zárt reteszelek de valami visszatérít mégis fél percre. Magamban kérdem :hol van más élet? mindent mit terveztem csak személyes, mikor utoljára láttuk egymást a téren valami fontosat tisztázni akartam veled. Akkor is kerek szemed mohón követett de már ismertem gyáva erőfeszítésed , magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét láttam szomorúság csillaga bekerített . Voltaképpen már ismerem bölcsességed nincs miért szórjak rád szennyes érveket , mégis átgondolva előző életem keservét gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]

Úgy támaszkodunk mi marad arra hisz oly semmi lett kívánatunk ára oly bölcselettel izgulunk hamar helyzettől függően különös lázban . Szétszórt ruhák levendula illata már az sem a régi,virágok mása, nem terveztünk a reményt jóra  még akkor sem ha tereltek volna. Tudatlanságunk mindennek az oka végig játszotta mindenki szerepét , csend fogan s félelmünk felszakad és csak a tudattól is ,minden szabad. Ahogy tünedezik már az ifjúság láza múlik a szőkeségünk üres lakásban  de minden lehet ,gyorsan rosszabb körülbelül egy -két másodperc alatt  örökké élni s nem kell búcsúzni a szívünk kamasz és kecsegteti megragadó alkalmunk vásári színei , bízni kell, s élni vidáman ,nevetve . [W.B.] 

Oly forró a szenvedély lángja fölcsap, törtet feléd, de lelkedben, ami marad felejt hűtlen, mert oly gyönge néha tested langy fénye csak egy hullámsodrás mámora az áldott kis csoda, ami eltévedt, s bánatba torkollik tova. Oly szép a mámor csodája, furakodik halkan és mint bomlott nyáj barangol szíved raktárába, de oly gyönge a szíved, nem bírja lüktetését majd csendesen suhan karjaidba, hűtlenül eltűnik tántorogva a nagy sodrás hullámaiban. Minden csak percek zavara, mert nyargal az idő, könnyen illan lángolatlan, s hiába kergeted szomjasan, eltűnik a fénytelen alagútban, s döbbent arcod sápadt színben hallgatag, már nem szorítod markodban a szenvedély mámorát, de tudod, nem lesz több ilyen soha.[W.B.]

Egymás szavait lesve merészen, mély álomból kel és gyémántként cseppen szívünkbe türelmesen, kezeket összefogó örök várakozásunk hézag nélküli, mint lassú gyöngyök levált zománca, fogaink koccannak, és töredelmes vallomása a múltnak titkunkban ugyanaz a kielemzett, értelmes, végső kihívás, mi szemünkben csak átkos birodalmakban lebeghet, és fénytört szemünkben rezzennek, hatást elérve, tiszta, fehér, szűz lelkünkben lézengenek támaszt keresve, zöngétlen, halk neszben zenélve bársony szerelmünk. Mert egymást kémleljük, kihívóan ádáz, csökönyös, vad szerelem hűségével ugyanúgy, mint hamuba olvadt, édes, lázas álmok töredéke és türkiz csillagok örök fényessége világit felettünk, remegve őrzi években megkeményedett nászunkat, a feltörő hűségnek mintájában fényesen bevésve gyűrűnkbe. Az örök szerelmünk titkának bizalmát, a látó láthatatlant.[W.B.]

Vilhelem Margareta 2017. december 4., 23:18  ·  Fagyott virágok búcsúdala Elkésett száraz virágok télben ringatóznak a hideg szélben nem kívántak sohasem jeget csak égő ,napsugaras meleget. Beszélnek egymás közt érthetetlent új témákat a nyár utolsó perceit , csak a végső helyzet mindig fordított friss virágaik félig holtan hevernek. Kevés időt jósolnak bárgyú istenek a tél hosszú lesz, s eléggé hideg jeges virág lesz belőlük téli életben a tél mi érkezett csak apró töredék. Így lekonyultan búsan hevernek eldugott avar, csepp kis melegében amiben nélkülözést tetőz a téli hideg , szomorú hogy elkezdtek zsugorodni. Akár az emberek elszántan,idegesen egymás közt beszélnek virágnyelvet , mondataik monotonon forognak kőrbe száraz virágjaik csak koszorúk lesznek. .[W.B.