Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Puha álmom néha tolvajként les sarkában ködös árnyék keres, hajdani álmodozó asszony vagyok nem kell magam soha megadnom. Hívó hang fut álmaim szűk résein ütemes éneke néha hosszan tartó siralmas panaszom egyre kitartó élesen fonódik köréje szenvedés. Arcomat lassan fény felé fordítóm útjaim fonalát unottan elhagyom álmom feléd kergeti boldogságom hozzád visz utam egyre ,tudom. Ne szeress senkit, engem csókolj csókom tűzként égesse arcod, vad vágyam nyugalmat osszon pillámra könnyen tapaszd csókod. [W.B.]

Régen, míg kicsi voltam s bizakodó álmaim voltak és nem mind olcsók Párizst akartam látni és az Óceánt, álmodoztam, mint egy kis varrólány. De akkor szegény volt a vén világ bosszúságomra nem volt ruhám, s virágok között jártam a tanyát a természetben legjobb mezítláb. Aztán felsőbb, szülői rendeletre jutottam el én is Párizs helyett  tudományra épített egyetemre ahol a pad a ruhámat széttépte. Mikor nagy lettem, szabad lettem, de közben az élet eltelt felettem s hiába lett határ és az út szabad, az évek halmaza nem ismer álmokat. Most vidáman nézem ablakomon át, nézem a kivirágzott cseresznye fát a természet szereti a víg harmóniát, de nem láttam meg soha az Óceánt. De szeretném mégis megköszönni, mi szép volt nekem,fényt és virágot a Napot mi gyerekeimet erőben éltette s vigyáznak rám mint szemük fényére. Egy versbe zárva megköszönni nekik, hogy még itt vagyok s vigyázhatok kincseimre, kiket szereztek nekem, hogy aki voltam régen, újra az legyek.

Simítod homlokom kezeddel megfoghatatlan érzésekkel s fulladó reggel sejtésében ott vagy mindig közelemben.. Mert utat nyitottak bennem az igék és tettek ébredése, sok kérdés eltűnt az időben szeszélyes, rövid emlékben. Forró karok ,kettős melege türelmetlen estékre késztet, visszaterelik lázas tekinteted érzésekkel ,füst élvezetében. A szem, mondják beszédes de néma, akár lehet sejtelmes, végzetesen él benne minden, és nincs hely többé semminek.. Hiszen ez az igazi szerelem nézem a végső beteljesülést jól érzem magam kétségtelen rég ismerlek, ne gondolj az időre.