Pityuka a madar

Szabó Pista patikus ,sokat álmodozott szabad órájában.az pedig akadt bőven .
   Kevesen lépték át a patika küszöböt.. a pénz nehezen szaporodott.
Az utóbbi időben viszont valami járvány ütötte fel a fejét,mert kezdtek
 szállingózni a kuncsaftok szinte naponta .
Szinte hallotta a pénz zörgését tisztán.



 Szabó Pista ott ül a pirosra festett, dúsan aranyozott patikában, Paracelsius
és Aesculap szobor-társaságában és várja a recepteket. A szabályosan berendezett
úriszoba ajtajában termetes felesége is megjelenik közben. Igen, ha legalább
más, kívánatosabb lenne ez az asszony. Akkor talán másra is várna. Talán
gyermekre is tizenöt éves házasélet után.
Az asszony jön és ő menekül. Ha tovább nem, a patika ajtajáig. Nem
szeret beszélgetni a feleségével. Lemegy a lépcsőn és leül a padra. Jobbra néz és
balra kémlel. Ni, ott annak az asszonynak a kezében valami fehér papiros,
az recept lesz. Már jön is errefelé, most már bizonyos. Megint hallja az arany
játékos csilingelését.
Kikapja a nénike kezéből a receptet. Már számol is. Husz lej huszonkilenc
bani. Pénzt hozott? Üljön le, lelkem. Főzni kell. A gondosan megtörült
mérleget a két ujja közé fogja, gépiesen indul a Szenega gyökér fiókjához és lemér
tíz grammot. Kiadja a laboránsnak. Százötven gramm szüredékre. Üveget
vesz elé, az üveg nyakát a két ujja közé szorítja, mikor a dugót belepróbálja,
megírja a használati utasítást, 2 óránként 1 evő kanállal, majd leméri a többi szereket,
 A Szenega gyökeret  a laboráns főzi. A nénike vár addig kint egy padon
az orvosságra. Kint virágzanak az akácfák. Az asszony kijön az úriszobából,
odamegy az ura mellé és megnézi a receptet. Husz lej  huszonkilenc bani,
csak ennyit lát belőle, azután visszamegy a kanárijához.- Pityuka, Pityukám
Dalolva, elomló bűbájjal beszél a kanárihoz. A nénike pedig  a fiára gondol,
aki talán nem is fog megmaradni. . A laboráns behozza a megszűrt senegát.
Az oldat  kész, csak bele kell önteni az üvegbe.
Elveszi a pénzt. Egy lejt  nem tudok visszaadni. A nénike nem is hallja. Husz lej
harminc  bani.
 Most már ketten szólítgatják a kanárit minden:-Pityuka -Pityuka
kedvességükkel. Az asszony szíve nyugtalankodik. Milyen édesen beszél az
ura, milyen lágy, becéző hangon. . Hozzá sohasem szól ilyen melegen.
 Pedig ő nem ilyen, ő az urát is dédelgeti, babusgatja ilyenkor. Ügy
érzi, melegen hozzásimul, neki vall szerelmet. De az ura nem érti meg őt. A
kanári és a patika, ez a kettő. Nincs szenvedélye, nem kártyázik, nem iszik,
Pityuka és a pénz.. Megijed ettől a gondolatától.
 Mintha hirtelen fellázadt volna az ura ellen. Közelebb
hajol a férfi arcához, engesztelő csókkal kínálgatja, de az már  Bözsit nézi, az
új cselédet, kigyúlt vágyakozással. Az asszony észreveszi. Hát így állunk? Ez a
kis senki, ez a kis piszkos cseléd, ez merészel?  Bözsi rámosolyog a gazdájára.
Pista a kanárit szólítgatja. . De most már a lány felkínálkozó, ringó
csípője is beletüzel a hangjába. Hangja elomló édességén átizzik a vágy. Az
asszony tudja, megérzi. A féltékenysége fűti, riasztgatja tovább. Már látja ezt
a két embert, amint az ő ágyán henteregnek és ölelkeznek és nevetnek. Jaj!
Cseng, nyílik a patika ajtó és a patikus úr megörvend a menekülésnek.
Szégyenli is, hogy minden nőszemély felborzolja vágyait. Persze, ő jobban szeretné,
ha inkább a felesége lenne olyan, hogy amikor ránéz, mindig gyereket
kívánjon. Hárman is jöttek receptekkel. Rémült arccal várnak. A gyógyszerész
számol. Három negyvenöt, négy hetven, öt kilencven. Kever és oszt, főz és tölt,
remegő örömmel szedi el a pénzt. Megint jönnek, hárman, négyen, tízen. Már
legalább húsz recept vár az elkészítésre. Nyolc hetvenöt, egy negyvenhárom,
hét ötvenhat. Kihallatszik az asszony fájdalmasan becéző hangja.
Pityukám, egyetlen édes, édes Pityukám.. Kinn könnyek, szorongás, rettegés.
Négy ötvenöt, hat kilencven, tizenhárom nyolcvanöt . ..

Üvegeket, edényt! Szaporodnak a receptek, már a patika környéke is tele
van várakozókkal. Egy fiatal lány hangosan elsírja magát. A patikus elemében
van, egészen megfiatalodott a munkában. Az asszony kisétál, benyúl a
pénztárba és turkál a bankók között. Férj és feleség összemosolyognak. A
falusiak egymásra néznek, egyre több asszony szeméből indul el a sírás. A
kanári trillázik a szobából. Az akác illata beárad és ráterül a jód fojtó szagára.
Járvány. Naponta húsz halott. Pista sürgönyileg hozatja az új gyógyszereket.
És közben gyűl a pénz. Napközbeni legalább hússzor megolvassa a
tornyosodó bankókat. Járvány. Ki hozta, honnan? Senki se tudja. Az emberek
lefeküsznek és meghalnak. Lázzal kezdődik, azután a gyomor nem fogad el
semmiféle ételt, a vége pedig görcs a gyomorban, szívben és agyban ordító
görcsök. Azután a halál. Minden nap új arcok a patikában. Járvány. Pista
dolgozik és számolgatja a pénzt.
 A halottas harang kong, de virágzik az akác és gyúl a pénze.

Egy kis hőemelkedés. Semmi. Aszpirin. Az asszony beveszi, de reggelre
már orvost kell hívni hozzá. A járvány. A rendes lefolyás. Az orvosok kísérleteznek.
Egészen új betegség. Tanácstalanság. Pista  már tudja, hogy a felesége
meg fog halni.  Bözsi ápolja. Erős, egészséges, rajta nem fog a betegség.
Ö maga nem fél a járványtól, neki itt kell maradnia, hogy a recepteket csinálja
és szedje a pénzt. Pénz! Jaj, hogy ültek rajta eddig, nem mentek orvoshoz,
a patikára is sajnálták, most végre a kezében vannak, megkaparintotta a
sok zsugori paraszt pénzét, az övé lesz minden, az egész falu pénze.
Pityuka dalol és a felesége görcsökben vonaglik. A jajgatása majd jajgatása majd szétrepeszti
a patika üveg ajtaját. Vigyék át egy távolabbi szobába. Az éjjeli őr
szedi össze a recepteket és kosár számra viszi a gyógyszereket. Az asszony haldoklik.
Már   nem hallja, a pénz csengését  nem  örvendezteti, az urát sem ismeri meg.
 A férj pedig a munka pillanatnyi megállásában megszámolja
a pénzt és felsóhajt. Felszabadulás. Az asszony meghal. Isten rendelése. Ki
merne fellázadni Isten ítélete ellen? Elvégeztetett. Nem volt gyerekük, eddig
csak rakták félre a pénzt, gyűjtöttek, mindig csak gyűjtöttek, megvontak maguktól
mindent. Miért, kinek? Nem ismerték az életet. Csak  neki szomorú.
Borzalmas. Gyanakvó asszony volt, mindenkit tolvajnak nézett. Hogy lopják
az ő keservesen megkuporgatott vagyonkájukat. Igen, ők éppen a pénzzel
barikádozták el magukat az élet elől. Meghal szegény, Isten rendelése.
De azért már gondol egy szebb és más életre. Valami szép fiatal teremtést
hoz a házába. No lám, ez a  Bözsi  is. Azért, mert cseléd? Az ember nem
születik cselédnek, az ember embernek születik. Alig vette észre, hogy eltemették
a feleségét. Pityuka  dalol,  Bözsi  egészségesen mosolyog és száz számra
hullanak az emberek.
Pista  pénztárában dagad a pénz. Mintha nem is az élők nevében fizetne
az éjjeli őr, hanem napról-napra a halál váltságdíjt hozta volna a patikushoz.
Már nem is számol pontosan, sokszor tíz annyit kér és az őr fizet, A pénz
elvesztette jelentőségét és értékét.
Néhány nappal később már csak fekete ruhája emlékezteti feleségére. A
szívében nem maradt semmi gyász. Már a temetést követő éjszakán  Bözsi mellé
bújik. Vigasztalásul szomorú éveiért. Jaj, milyen más lesz minden ezután. De
jó, hogy az Isten levette róla azt a súlyos keresztet.
Rákötötte magát és mozdulni sem tudott nélküle.
2----------------
Hatalmas, lomha termetével eléje állott és elzárta az élettől.
 Ha néha mégis ki akart tekinteni, szemben
találta magát a felesége féltékenyen kémkedő szemével. Pityukat  is el
akarta idegeníteni tőle. Ha ő szólt Pityukához, rögtön rálicitált a hangja kellemetlenül
édes búgásával. Most kezdődik az élet. Csak néhány hétig menjen
még így a patika. Igaz, hogy járvány van, sok ember meghal, de ha más patikus
volna itten, akkor is csak meghalnának az emberek.
A pénz beszél... beszél. Kényezteti, becézgeti. Milyen jó, hogy nem zavarja az
asszony kövér kedveskedése. Pityuka  az övé lett. No lám, Pityuka dalol, ugrál,
észre sem veszi, hogy meghalt az asszonya. Az élet egyáltalában nem nagyon
sokat törődik a halállal. Aki élni akar, annak félni se szabad tőle.
Már szinte rémüldözik a pénz viharzó szaporodásán. És még egyre pusztít
a járvány. Jókedvűen dolgozik s hozzá még Rózsi is mindig a kedvenc
ételével vidítja. De szép is az élet.
Délután már kis szédüléssel jár-kel a patikában. Az az érzése, hogy a mozdulatai
nem egészen biztosak. Mikor centigrammokat mér, reszket a keze. Csak
amikor a pénzt átveszi és az új bankót hozzásimítja a többiekhez, csak akkor
felejtkezik el valami kis bujkáló, megremegtető félelemről. Azután egyszerre
hirtelen elönti a forróság.
Nem igaz! íme az új receptek. Az éjjeli őr nemsokára beállít az orvosságokért
és hozza a friss pénzt. Mert most nincs semmis ember, nincs szegény beteg.
Az emberek felhasítják a bőrüket is és véresen előkaparják utolsó filléreiket.
Tinctura opii- 2 gramm, ejnye mi van a kezével, legalább dupláját öntötte
melléje. Rózsi, hol a ruha, hová dugják a ruhát? Rózsi befut. De hiszen a helyén
van, tekintetes úr. Csakugyan. No jól van, nincs semmi baj. Pityuka nem beteg?
Ejnye, mi van a szemével? Milyen furcsa:morfium, kokain, kodein, heroin,
így, most kiveszi a kokaint, - de mikor már mérni kezdi, akkor látja hogy mégis
a morfiumos  üveg van a kezében. Nyissák ki az ajtót, nem bírom ezt a forróságot.
Miska bácsi, az őr már vár. Gyorsan kinyitja az ajtót. Beteg a tekintetes
úr, a járvány, mindnyájan elpusztulunk.

A patikus uramat kiveri az izzadtság. Fogja be a száját, nincs semmi bajom.
Érti? Pénzt hozott? Mennyit? Adja csak ide mind, az egészet, kevés, még kell
hozni, drágák a gyógyszerek, még tízszer ennyit. Különben nincs orvosság.
Még látja ugyan az éjjeli őrt, de már tudja, hogy az orvosságokat nem fogja
megcsinálni. Azt a mindenségit, az a cudar asszony elviszi maga után. Ott
sem hagyja nyugton a féltékenysége.
-Pityuka-Pityukám,  Megremeg. Kinek a hangja ez? Ki meri? Akkor is
így fog dalolni, azután is? Kinek? És a pénz? Kié lesz? Ki viszi el, ki veszi el?
Ez a morfium nem jó . . . A pénz az enyém!
-Pityuka. Jaj, még egyszer megérinteni a selymes, arany pelyhet. Engedjetek,
ne álljon senki az utamba.
Miska bácsi, gyorsan a pénzt! Megmondta, hogy drága a gyógyszer? Képzelem,
hogy sírtak. Miska bácsi!
Nem jön. Megindul az ajtó felé, de megbotlik egy székben és elvágódik a
földön. A szeme fennakad, de még látja az üvegeket és kenőcsös edényeket.
Minden állvány edény közel megy hozzá és meghajol előtte. Mindegyikben pénz
van. Ohó!
Miska bácsi becsoszog az ajtón. Tekintetes úr, no mi az már, tekintetes úr?
Ez az átkozott nyavalya. Na itt a pénz is, keljen már fel. Rózsi te, hé, hol vagy,
gyere már, hé!
De Rózsi már menekül. Csak ránéz a patikusra és egyszerre megborzongatja
a halál közelsége. Izmos mellét megmarkolja, mintha a haldokló patikus
kezét akarná lefejleni róla. No, eresszen már a tekintetes úr, nyughasson már.
-Jaj, valamit csinálni kéne, el kéne menni innen, messzire, el a sok pénztől, haláltól,
csúnyaságtól.
-Pityuka menj, repülj, szabad vagy. No mire vársz?
Benyúl a kalitkába, kezével kergeti körbe-körbe, míg végre megfogja. Szabad
vagy. A kanári kirepül a nyitott ablakon. Rózsi utána ugrik, hajszolja és
kacag.- No megállj csak, Pityuka , megfoglak.
Hopp,Pityuka  beröppen a patikába, lebeg-lebeg, azután rászáll a halott
arcára és trillázik.
Pityuka,Pityukám., drága Pityukám