A rohano percek

 

A percek, mint gyors, fürge verebek

szállnak messze, fáradt fejem felett

Repülnek sietve, mind egymás után

S én nézek utánuk némán, sután.

 

Mit is tehetnék ? És mit is tegyek

hogy megállíthassam a perceket

e tűnő, sebes, szálló sereget

feltartani, ó, mivel is lehet?

 

Az Idő nem vár. Nem áll meg soha

könyörtelen. Nem lankad ostora,

egy pillanatig sem tart pihenőt,

űzve a perceket maga előtt.

 

Mint durva hajcsár úgy kergeti őket

mindegy az : kinek a percei

velem is így tesz. Hajtja perceim

mit bánja, hogy nézem leverve. 

 

Kergeti, mint vert, hajszolt sereget

néha visszanéz. S érzem kinevet.