Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Közöttünk megáll egy percre a zaj óvatosan lép felénk s oly zavart, látja rajtunk hogy elvadít a harag nem menekülünk ,várjuk halálát. Már didereg magányunk ,vagyunk egy gondolat egy átkarolt éjszakán, semmi nem érdekel ,csak csillagunk tündököl vágyódva bezárt kalitkában. Az a perc veled, különös varázslat lelked mélyén egy gyilkoló áramlat neked van hatalmad s utolsó szavad vasnál tartósabb bárdja a világnak. Hogy súgjam meg ,mi nem súgható a gyönyörben fürdő csók malasztja borgőzös éjjelek összekarolt táncán belőlünk kivájja közös hazugságát. Átkarolt szerelmünk álmodozó arca oldozza ki magából forró lángom , hízelgek előtted régi lányos bájjal lábaid elé dobom virágom,virágom. [W.B.]

Bekecs Károly elégedetten, a jóllakottság kellemes érzésével törölte meg a száját a fehér szalvétával. Derűsen nézett a feleségére, majd fensőbbséges mosollyal  és elismeréssel simogatta meg felesége fejet. - Pompás volt ez a szilvás gombóc Tudta, hogy szívesen fogadja a dicséretet és sohasem fukarkodott az ilyesmivel,  bár vitázhatatlan, hogy a mai gombóc valóban nagyszerű volt. Lassan, tempósan rágyújtott a szivarjára, vastag sugárban fújta ki a füstöt, majd felkelt, hogy átmenjen az nappaliba, mert a feketét ott szokta meginni. Elmenőben még megcirógatta felesége kövérkés állát, ami az elégedettség legmagasabb fokát jelentette, azután mielőtt végleg eltűnt volna az úriszoba magas támlájú karosszékében, megjegyezte: - Fiacskám, tegyél el néhány darab gombócot vacsorára, tudod, hogy szeretem. Az asszony hálásan mosolygott és mindjárt a tányérra rakott négy darabot,   amit elzárt a kredencbe. Azután bement a hálóba és ledőlt a sezlonra, mert ebéd után jólesik fél órát pihen