A gyönyör perce---Wilhel

Közöttünk megáll egy percre a zaj
óvatosan lép felénk s oly zavart,
látja rajtunk hogy elvadít a harag
nem menekülünk ,várjuk halálát.

Már didereg magányunk ,vagyunk
egy gondolat egy átkarolt éjszakán,
semmi nem érdekel ,csak csillagunk
tündököl vágyódva bezárt kalitkában.

Az a perc veled, különös varázslat
lelked mélyén egy gyilkoló áramlat
neked van hatalmad s utolsó szavad
vasnál tartósabb bárdja a világnak.

Hogy súgjam meg ,mi nem súgható
a gyönyörben fürdő csók malasztja
borgőzös éjjelek összekarolt táncán
belőlünk kivájja közös hazugságát.

Átkarolt szerelmünk álmodozó arca
oldozza ki magából forró lángom ,
hízelgek előtted régi lányos bájjal
lábaid elé dobom virágom,virágom. [W.B.]