Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Egy pillanat az időből- fájdalmas, pillangó szárnyán repül ,elillant sokszor letepertek,de felálltam bennem maradt sok édes kívánat. Földbe temettem a heveny lázakat értelembe vett rendhagyó vágyakat, pillanatnyi szerelmünk szürke arca megemésztett bocsánatok kudarca. A véget nem érő éjszaka rohanása undorral telt menekvés robbanása, semmi bűnbánat, csak durva szavak akadnak belénk-sejtelmek borzalma. Füsttel telt függöny áll mögöttünk csak a szél zavart pora személyes kettős meleg biztatása kényelmes lehet csak a pillanat volt szeszélyes. Most új utakon szédelgünk kétellyel a világ halad tovább egyedül tűnődve, kis kávé mellet keskeny derengésben visszatekintünk a véget erő reggelre.

Szerelmes visszhang Oly édes semmiségben tétlen az égbolt csillagos fényében testem még ring ölelésedben s csókot súgsz holdnak éjében. Belém vésődött finoman lelked néma érintések bársony lehelete szemedben fény szikrázik felém s érzem vágyad pihen benne. Mert eggyé olvadunk ördöngösen míg tejúton táncolnak tündérek s boldog nevetés szédületében színes életem búg ölelésedben. Ajkam pirosló vérem tengere minden vágyam benne keressed , kitárt karjaim lágy ölelésében benne van szíved minden verése. Csak egy perc míg magamba vésem férfi akaratod gyöngeségeit , s testem szótlan szobor fegyvere mi megvédi csókjaid üdvösségeit .[W.B.]