Egy pillanat az idobol-WILHELEM
pillangó szárnyán repül ,elillant
sokszor letepertek,de felálltam
bennem maradt sok édes kívánat.
Földbe temettem a heveny lázakat
értelembe vett rendhagyó vágyakat,
pillanatnyi szerelmünk szürke arca
megemésztett bocsánatok kudarca.
A véget nem érő éjszaka rohanása
undorral telt menekvés robbanása,
semmi bűnbánat, csak durva szavak
akadnak belénk-sejtelmek borzalma.
Füsttel telt függöny áll mögöttünk
csak a szél zavart pora személyes
kettős meleg biztatása kényelmes
lehet csak a pillanat volt szeszélyes.
Most új utakon szédelgünk kétellyel
a világ halad tovább egyedül tűnődve,
kis kávé mellet keskeny derengésben
visszatekintünk a véget erő reggelre.
Megjegyzések