Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szönyi Eliza beiratkozott végre az egyetemre. A  folyosón sokan várakoztak tanév kezdéskor. Első nap furcsán, idegenül érezte magát. Ott ténfergett a folyosón. Várakozott, hogy előadásra mehessen. Többen is  ténferegtek ott. Hosszú folyosó volt. Nagy ablakok. Előttük asztalok. Ezek előtt székek. Egyesek a székeken ültek. Mások nekitámaszkodtak az asztaloknak. Néhol csoportba verődve beszélgettek. Fiúk, lányok, vegyesen. A folyosó túlsó végén megpillantotta Han két. Egyetlen ismerősét. Rossz volt így magányosan. Hozzá akart menni. Mikor félénken elsettenkedett az álldogálók előtt, mindenki őt nézte. Rátapadtak a szemek. Előadás alatt is nézték. Szorgalmasan pirult. Jól állott neki. Finom bőrén egyszerre piros foltok gyúltak. Hosszú pillái riadtan takargatták fényes, acélszürke szemét. Formás, duzzadt szája meg-megrándult. Jobb felé mindig. Valami szomorúságos vonás lopózott ajkai köré. Óra után behúzódott egyik ablak mellé. Rákönyökölt a karfára. Az udvarra nézett. Tenis

Mert hiszen úgyis mindegy, volt Zoltán a higiénikus életmóddal az egész életét  megváltoztatta. Már nem volt az a fitt ,egészséges ember mióta megismerte a kis Icukát..Minden vonalon fölhagyott. Rendetlenül aludt, sokat szivarozott. Tudni kezdte, hogy van szíve, azokból a fájdalmas, hosszú nyilallásokból, amelyek néha elállították a lélegzetét. Keserűen mosolygott.  „Túl hatalmas szellemet idéztem,-gondolta. - Ez a  kis boszorkány el fog pusztítani." Nem ment orvoshoz. Nem vizsgáltatta meg magát. Úgyis tudta, hogy az állapota veszedelmes tempóban romlik, á vérnyomása nő, az idegei elvesztik régi, finom nyugalmukat. Tudta, hogy mi a baj, és azt is tudta, hogy mivel lehetne ezen a bajon segíteni.Visszakapni azt akire annyira vágyik. -Nem lehet,nem lehet -horkant fel benne a józan esz. De szakítani még sem akart a lánnyal. Ragaszkodott hozzá, megszokta, mulattatta. És amennyire összetörte a fizikumát, annyira lángra lobbantotta az önérzetét az a valóság, hogy ötvennég