Marosvásárhelyi gondolatok
Magas csúcs itt a Váczmány, Miként én ritka szász lány Fölhágni rája kész hecc Bár onnét messze nézhetsz: Megláthatod Koronkát... S ha égen nem borong át Ködfelhős más ilyesmi Vásárhelyt is kilesni.. Ősi várnak régi tornyát, Új házon vén cikornyát Városi-lak büszke ormát, Kültelkek szürke kormát, Mert Vásárhely nem kincses Ilyen városka nincs es... Ám lásd a grófi Tékát, Múlt elmék martalékát. Kötelest meg Arankát Bölcs lelket nem a rang ád! Még fölnézhet pont rád is A törpe Súrlótt Grádics, A görbe Sáros utca, Melyen zihálva jutsz a Kollégiumba majdan, Hol hajdanább a hajdan, Hisz éberebb az Aether Mert több a gheométer, Szentebb a szent maték is, S tán józanabb az ész is. Ha Bólyaibb a Farkas Tűnt árnyakat ne zargass Tekints föl most, te dőre, nézz a bús Somos-tetőre. Ősz fosztja már az erdőt, Szél fújdogál kesergőt... Tré s belle , tré s bell ez a csodás Trébely! Nem kell semerre térdelj Ha lát
