Marosvásárhelyi gondolatok

 Magas csúcs itt a Váczmány,
 Miként én ritka szász lány
 Fölhágni rája kész hecc
 Bár onnét messze nézhetsz:

  Megláthatod Koronkát...
  S ha égen nem borong át
  Ködfelhős más ilyesmi
 Vásárhelyt is kilesni..

  Ősi várnak régi tornyát,
  Új házon vén cikornyát
 Városi-lak büszke ormát,
  Kültelkek szürke kormát,

 Mert Vásárhely nem kincses
 Ilyen városka nincs es...
 Ám lásd a grófi Tékát,
 Múlt elmék martalékát.

 Kötelest meg Arankát
 Bölcs lelket nem a rang ád!
 Még fölnézhet pont rád is
 A törpe Súrlótt Grádics,

 A görbe Sáros utca,
 Melyen zihálva jutsz
 a Kollégiumba majdan,
 Hol hajdanább a hajdan,

 Hisz éberebb az Aether
 Mert több a gheométer,
 Szentebb a szent maték is,
 S tán józanabb az ész is.

 Ha Bólyaibb a Farkas
Tűnt árnyakat ne zargass
Tekints föl most, te dőre,
nézz a  bús Somos-tetőre.

 Ősz fosztja már az erdőt,
 Szél fújdogál kesergőt...
 Tré s belle ,  tré s bell
 ez a csodás Trébely!
 Nem kell semerre térdelj

 Ha lát is téged Isten,
 Nem tudja - hogy segítsen
 Hiaba vársz, rágódsz itt:
 Nekem ne játssz Rákóczit!

Vágj át a víg Kossuthon,
 A sár tapicskós úton.
 Pillants dicső Bem-edre,
 Bomlékony nemzetedre.

Ki rád ügyet se vetve,
 Nevetve meg temetve
 Fogy fondor évek útján!
Vagy Bodor Péter kútján.

 Merengj... Mely nemzet élhet,
 Ha kútja nem zenélget?
 Legyen bár hős, gerinces
 Ma van, holnapra nincs es!

 Lakol majd, hogyha vétett                                                           
 Gyászol más Postarétet,
 Más álmokat, bitókat,
 Balsorson jóbbítókat,

Még szebb illúziókat,
Fényes konfúziókat...
 Bűn nélkül is lúdtolhat,
 Ki révedőn latolgat.

Mert Vásárhely nem kincses
s ilyen városka nincs es.
Magas csúcs itt a Váczmány,
 De róla mit se látsz mán.

 Veled kedvére játszhat
 Altathat még e látszat
 Üdvöt se nyersz a játszmán
 Hisz nagy hegy itt a Váczmány.





.

 .  [LÁZÁRY RENÉ SÁNDOR]
   Bodor Péter-zenélő kutja

Maros-Vásárhelyt, 191 3 szeptemberében