Egy üldözött gondolat
Világosodik már a hajnal, nyílik szeme színe s bimbója kibomlik hűlt helye az éjnek,rémek, árnyak nyomát bottal ütheted nyugodtan. S a reggeli szellő is serényen válogat lobogó sörényével a cél s az üldözött gondolat, akár a légszomj, akár összhang, véres idill s félelem egyformán fojtogat. Becsukja perzselő hevét a Nap heve, zavartan tolakodnak vissza az árnyak, a csapdába zárt pillangók keservére vesztébe szalad a bosszúálló indulat. A hangulat, maga sem lázad elvégre csupán-csak mulattat mint igaz beszédben a hangsúly, figyelem és lélek együtt és külön, tisztán kihallható, erkölcstelen.