Hogy lett a holló fekete -----Wilhelem
Valamikor nagyon régen,a holló tollai fehérek voltak.
Nagyon szép madár volt, csak tolvajkodott.Mikor más madarak látták ,hogy érkezik,minden értékes
dolgaikat eltüntették íziben,mert tudták,hogy a holló ellopja és többé nem kapják vissza.
Egy reggel a holló hallotta egy kicsinyke madár énekét ,ami csodálatosan hangzott.
A fenyőfa ahol a holló tanyázott napsugaras hely volt ,szép zöld levelei csillogtak a napfényében ,a kis madárka sárga tollai pedig csak úgy villogtak eltakarva a napsugarakat .Olyan volt mint egy "aranymadár".
A holló elhatározta ,hogy ellopja a kis madarat,.
-Ellopom,most rögtön és azzal már be is kebelezte szárnyai alá ,
A kis madárka keservesen dalolt segítséget kérve,,közben reszketett ,mint a nyárfa levelei.
Hangosabban dalolt remegve és közben segítségért kiáltott.
-Segítség,segítség ! -Ellopott a holló !
.Senki sem jön ,hogy megmentsen ?-kiáltotta reszketve .
Éppen abban az időben a legtöbb madár étel után járkált ,így nem hallották a kis madár segély kérését.
-A holló ellopott és megfog ölni-kiáltotta -
Lent a földön egy kis nyűvecske volt csak a közelben,elbújva egy fa kérgébe,oly fakérgeiben
lakó kis nyű.
Nagyon megsajnálta a madárkát ,így csak annyit mondott szinte suttogva:
-Én csak egy kis nyüvecske vagyok ,nem tudok repülni, mint a madarak,de te mindig jó voltál hozzám,és olyan szépen énekelsz.Segíteni fogok rajtad ,ha sikerül.
-Minden reggel te ébresztesz fel engem .
-Megpróbálok segíteni rajtad.
Miután késő este lett a holló pihenni tér Akkor a nyüvecske lassan felkúszott a fára ,ahol a holló fészke volt és megkötötte a holló lábait száraz fa háncsokkal meg száraz füvekkel,hogy ne tudjon repülni.
-Szállj le gyorsan a fáról suttogta a hernyócska a kismadárnak .
-Megtanítjuk a hollót ,hogy ne legyen olyan kegyetlen a többi madarakhoz.
A kis sárga madárka hamar elszállt ,míg a hernyó még hozott fa háncsokat és füveket amit körbe rakott a a fa köré ahol a holló szunnyadt.
Azután tüzet gyújtott a fa köré,ami hirtelen fellángolt percek alatt ,égni kezdtek az ágai rendre -rendre. Már körülfogták a fészkét is .
A holló amikor felébredt elkezdett kiáltani.
-Tűz van ,tűz van ! Segítsetek meggyúlt a fészkem is.
A madarak kacagtak magukban és úgy tettek mint akik nem hallanak semmit.
De azért kárörvendően felkiáltottak neki.
-Nagy tolvaj vagy ,-nem segítünk rajtad ,hagyunk hogy égj el te is .
-Nem voltál jó barát velünk.
-Elloptad minden vagyonunkat !
-Most megvárjuk amíg porrá égsz !
Nagy nehezen a holló kiszabadította lábait a kötelékekből,de azóta fekete lett a füsttől és a mai napig is csak fekete hollót találunk.Minden nemzedéke már feketén született.
Nagyon szép madár volt, csak tolvajkodott.Mikor más madarak látták ,hogy érkezik,minden értékes
dolgaikat eltüntették íziben,mert tudták,hogy a holló ellopja és többé nem kapják vissza.
Egy reggel a holló hallotta egy kicsinyke madár énekét ,ami csodálatosan hangzott.
A fenyőfa ahol a holló tanyázott napsugaras hely volt ,szép zöld levelei csillogtak a napfényében ,a kis madárka sárga tollai pedig csak úgy villogtak eltakarva a napsugarakat .Olyan volt mint egy "aranymadár".
A holló elhatározta ,hogy ellopja a kis madarat,.
-Ellopom,most rögtön és azzal már be is kebelezte szárnyai alá ,
A kis madárka keservesen dalolt segítséget kérve,,közben reszketett ,mint a nyárfa levelei.
Hangosabban dalolt remegve és közben segítségért kiáltott.
-Segítség,segítség ! -Ellopott a holló !
.Senki sem jön ,hogy megmentsen ?-kiáltotta reszketve .
Éppen abban az időben a legtöbb madár étel után járkált ,így nem hallották a kis madár segély kérését.
-A holló ellopott és megfog ölni-kiáltotta -
Lent a földön egy kis nyűvecske volt csak a közelben,elbújva egy fa kérgébe,oly fakérgeiben
lakó kis nyű.
Nagyon megsajnálta a madárkát ,így csak annyit mondott szinte suttogva:
-Én csak egy kis nyüvecske vagyok ,nem tudok repülni, mint a madarak,de te mindig jó voltál hozzám,és olyan szépen énekelsz.Segíteni fogok rajtad ,ha sikerül.
-Minden reggel te ébresztesz fel engem .
-Megpróbálok segíteni rajtad.
Miután késő este lett a holló pihenni tér Akkor a nyüvecske lassan felkúszott a fára ,ahol a holló fészke volt és megkötötte a holló lábait száraz fa háncsokkal meg száraz füvekkel,hogy ne tudjon repülni.
-Szállj le gyorsan a fáról suttogta a hernyócska a kismadárnak .
-Megtanítjuk a hollót ,hogy ne legyen olyan kegyetlen a többi madarakhoz.
A kis sárga madárka hamar elszállt ,míg a hernyó még hozott fa háncsokat és füveket amit körbe rakott a a fa köré ahol a holló szunnyadt.
Azután tüzet gyújtott a fa köré,ami hirtelen fellángolt percek alatt ,égni kezdtek az ágai rendre -rendre. Már körülfogták a fészkét is .
A holló amikor felébredt elkezdett kiáltani.
-Tűz van ,tűz van ! Segítsetek meggyúlt a fészkem is.
A madarak kacagtak magukban és úgy tettek mint akik nem hallanak semmit.
De azért kárörvendően felkiáltottak neki.
-Nagy tolvaj vagy ,-nem segítünk rajtad ,hagyunk hogy égj el te is .
-Nem voltál jó barát velünk.
-Elloptad minden vagyonunkat !
-Most megvárjuk amíg porrá égsz !
Nagy nehezen a holló kiszabadította lábait a kötelékekből,de azóta fekete lett a füsttől és a mai napig is csak fekete hollót találunk.Minden nemzedéke már feketén született.
Megjegyzések