Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Érted sírok és  közben komor felhők  feje ma éjjel az egekbe nőtt ilyenkor keresi szívem gondolatát fájdalommal teli  és szemük felragyog         Hold, hold,         májusi-hold         újhold-         szeretlek. Lilák és kékek a réti virágbimbók ilyenkor sírnak a meghitt  barátok könnyük reggelre búsan csillog a fákon, mágikus csillag, csillagos mákony.         Hold, hold,         májusi-hold         újhold-        szeretlek Fa gyökere a földdel csókolózik,  forró vágyam a szádig felhajózik, fekete hold vagy, hol vagy, messze, kettőnknek egyszer újholdunk lesz-e?         Hold, hold,         májusi-hold         újhold-        szeretlek. Utolsó május,éjszaka borítsd be testem, fekete hold,  de én lilára festelek csókot tavasszal senkinek se nyújtson, ha gyullad még egyszer, kettőnkre gyújtson.         Hold, hold,         májusi-hold         újhold-         szeretlek. Fenyőfák ágán ringanak piros szájak  a

Add a kezed. Szálljunk szembe a vad orkánnal s míg fent,  a Hargitán rikolt a karvaly mi kéz-a-kézben, büszke diadallal, álljunk meg itt, a száraz avaron. Nézd a felhőt! Hogy tépi rongyos szárnyát az orkán, alacsonyan majd  fenn,száll a messzi bércnek ormán megsebzi lábát kibuggyan a vére, kis cseppekben hull a rét rögére. Ijedten fut most házába az ürge. hajlong  a vén tölgy ,inog a borzalom zavarán oldalába fürge nyilát vetette a csillogó villám s ledől. De nézd, ott tágasan nyílik  széles  szivárvány. Megjött már az alkonyat kukucskál mosolygós félhold s míg csillag -tánctól ragyog az égbolt megtelik illattal, mi kéz-a-kézben, csendes   áhítattal boruljunk le a eső itta  földre.