Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Bolyongtam benned kettős sötétben esti meleg nyárban,jéghideg télben, szorítottam szíved puha kezeimmel de minden hideg lett közted és köztem. Már fény sem vibrál annyira szemedben csak csend uralkodik a meztelen időben farkasszemet nézek dobogó szíveddel egyenletes lüktetése áramlik testedben. Csak nézem ereidet, mint véres sebeket nézem ahogy véred elmossa testemet két lélegzet között ringok megrémülvén nem tudom kacagjak vagy sírnom kellene. Ami enyém volt, az sem volt enyémből elemésztette a tűz ,mint nap a mezőt a szívedben igék nélkül hiába körözök minden, elriasztó holmi múltba öltözött.[WILHELEM]

Ha elszáll sóhajunk,kijózanodunk lassan megjön végre az értelmünk s a bánatunk mi befonta szívünk kioldja bilincsét ,tűrni megtanulunk. Szép lassan begyógyul a fájdalom könnyeket törölsz addig, míg vállalod hogy múlt feledését békésen hordozod megpihent szíved ébren hallgatod. Szeress újra, pereld be a sorsodat értelemmel cselekedj,ne törd magad mint huncut kis ördög , legyél virradat nyisd ajkad mosolyra, tiéd a hatalmad. Csak egyszer van élet,nyugtázd magad hódíts új világot, arcod legyen víg jóakarat szavad ne legyen hazug, csókod alázat legyél te a láz mely homlokot simogat. S ha szomorú fejed vállához szorítod érezd nyugtalan szívét s a gondolatot hogy örökkön-örökké egymásé vagytok öntudatlanul is érezd azt a forró csókot.

A hangszerek királynöje Hogy fogytán van erőm kiábrándító repkednek kegyetlen színes szárnyak, fejem fölött harsognak orgonasípok lehangolt billentyűk fals manuálokat. Féltem magamat tőled egykedvűség nehéz pillákkal fekszel unottan, nyoszolyámat simítod vas kezekkel, undorító vetetlen göröngyös ágyban. Messziről hallszik fülsiketítő gamba himbálózik fülemben kéjjel monoton, kinyújtott karommal zárom ébredésem és talánnyal társalgok méreg keveréket. Apró kis madarak szélfútta lombokon, keringőt csipognak kis toll zuhatagban bóbitás fejükön villannak rejtélyes titkok   megölelem őket s homlokon csókolom. Mert van a Világnak keringős menzúrája, ha néha zátonyra fut a harcos elmélkedés kis madarak nagy hanggal veszekednek s a hangszerek királynője vox humanat ejt. S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól Bach álcázott regiszteres lenge hullámain keringőznék én is fekete játszó asztalon tágra nyílt szemekkel halk kopulákért. /W.B/

Nem szeretett Adél ,csak a híred maga vallotta be,de nem neked lábai elé dobtad magad önzetlen nem ismerted akkor jövő történeted. Nem sikerült megnyerni Városod sem nem mertél szüleid elé kerülni sosem Léda játszott veled mint kis gyerekkel férjes asszony volt vajon miért keresett ? Léda szerelme irántad, ingott -lengett megmutatta neked hogy több nélküled így jöttek a szoknyák életedben rendre te magad sem tudtad hányan lehettek. Becéző, simogató kezed Bertát kereste csak négy évi csend után nőtt a híred A halottak élén" erős kézzel irt, híres sok tapsot kaptál , téged nem érdekelt. Sirattad Adélt ,bár nem érdemelte meg mind lennebb csúszott poéta kitörésed egyenlőtlen harcban adtál, sosem kértél, "százszor-tört varázs "lett az üzeneted. Se veled sem nélküled mindig végleges, egyikük feladta az egymás ellen küzdést ami halállal és elmúlással befejezett lesz addig ,míg Ady önérzete felülkerekedett. "Elbocsátó szép üzenet" tönkr